„Sokszorosan szomorú nap a mai – emelte ki Bedő Zoltán újságíró. – Elvesztettük Pénzes József plébánost és Kallós Zoltán néprajzkutatót. Előbbi templomot épített és közösséget kovácsolt, míg utóbbi népszokásainkat, népdalainkat, mondáinkat, balladáinkat őrizte meg a jövő számára.”
Ma húsz éve vetett véget az életének az Egyesült Államokban Wass Albert író, költő, katona, politikus és közéleti személyiség – emlékeztetett Bedő Zoltán –, aki az emigrációban is következetesen és kitartóan képviselte nemzetét. A Kolozs megyei Válaszúton született író-politikus életében sokszor került válaszút elé –  hangoztatta. A kolozsvári Református Kollégiumban tanult, majd érettségi után Debrecenben erdő- és kertmérnöki diplomát szerzett, tanulmányait Németországban és Franciaországban folytatta, 1939-ben az Erdélyi Irodalmi Társaság tagja lett. Egy évvel később a Farkasverem című regényét Baumgarten-díjjal jutalmazták. Díszdoktorrá választotta a kolozsvári egyetem, a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé is bekerült. Közben katonaként védte a hazát, az utolsó katonavonattal 1945-ben végleg elhagyta az országot. Előbb Németországban, majd 1952-től az Amerikai Egyesült Államokban élt. Íróként, közéleti személyiségként, egyetemi tanárként szolgált mindhalálig – magyarázta Bedő, hozzátéve: tevékenysége szúrta az erdélyi magyarokat elnyomó bukaresti hatalom szemét, 1946-ban koholt vádak alapján halálra ítélték. „Ez a mai napig érvényben van, annak ellenére, hogy az erdélyi románságnak jótevője és kenyéradója volt, lelki szokásvilágukat pedig olyan mély összetettséggel és fájdalmas szépséggel senki sem ábrázolta azóta sem, mint ahogyan ő tette az 1959-ben megjelent, A funtineli boszorkány című regényében” – vélekedett Bedő Zoltán.