Az orvos által ajánlott gyógyszereken kívül a gyógyhatású növények is segíthetnek a hasmenés megállításában. Elsősorban a csersavban (összehúzó hatásuk miatt) gazdag növények hatásosak. Ezek a bél nyálkahártyájának felszínén a fehérjék kicsapásával hártyát képeznek, hasonló hatással a baktériumokra, csökkentve mérgező, illetve izgató hatásukat. Ilyen növényi részek a kocsányos tölgy tanninban gazdag kérge (méregtelenít és fertőtlenít is). A párlófű (Agrimonia eupatoria), réti füzény (Lythrum salicaria), a kökény termése, a libapimpó (Potentilla anserina) és a gyömbérgyökér szintén összehúzó és fertőtlenítő hatású. A felsorolt növények főzetét (arányaiban a gyömbér legyen a több) két-három perc főzés után hűtjük, szűrjük és cukor nélkül fogyasztjuk. Napi két-három csészével igyunk belőle.
Nem kevésbé kellemetlen, bár a hasmenéssel éppen ellentétes préselőizom-erőfeszítést követel a székrekedés (obstipáció), amely a vastagbél csökkent perisztaltikus mozgásából adódik, és kínos erőlködéssel sikerül (vagy sem). A „lusta” perisztaltikát kell növényeinkkel mozgásra bírnunk. Erre ajánlott a kutyabenge (Frangula alnus). Mivel mérgező növény (antranoid hashajtót tartalmaz), frissen nem használható, a kérgét melegítve, legalább egy évig „öregíteni” kell. Az aloe hasonló hatású. Mindkettőt tízszázalékos forrázatként ajánlják. Szintén elősegíti a rendszeres székelést a szulák, az articsóka levele, a katángkóró gyökere, a kökény virága, amelyek enyhe hashajtók (és epehajtók). A vidékünkön gyakori bodzavirágból készült teát – a reggeli székelés sikere érdekében – este lefekvés előtt kell meginnunk (a fogyást is segíti). A lenmag nyálkatartalma miatt duzzad, ezáltal növeli a béltartalmat és csökkenti a bélrenyheséget.