Székely Géza (1985, Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, grafika szak) egy folyton folyású (Babits) hagyományba lép be, amelyhez elkötelezett viszonyulása nagyon tudatos és értékőrző szerepvállalás. A nagyság utáni vágy a szellemi atyák felettes énjének elfogadásában is ott lüktet képein. Filozofikus egyetemességre törekszik, mint a magyar grafikát megújító Kondor Béla. A grafikai technikákkal kísérletezik, mint a kolozsvári grafikai iskola jeles képviselői. A nemzeti jelképek ritmusával anyanyelvi szinten beszél, mint Bartók Béla. Kötődései alappillére a székely falu, amelynek bölcsője Alsócsernáton, de határa alkotótáborokban elidéző szemlélődéssel kiterjed más falvak határáig. Van egy hit a modern egyetemesség megélésében, amelyben az otthonban a végtelen, a lokálisban az egyetemes és az egyszeriben a mitikus utáni vágy mutatkozik meg. Pasztellképein a műfaj andalítóan lágy felülete helyett a balladai előadásmód töredezettsége, színek kiváltotta erőteljes ingere és vonalak lendületes sorsszerűsége függeszti fel egy világkép elvesztésének folyamatát.
Pasztellrajzainak a sokszorosító grafika által való újraértelmezése és új képeken való ismétlése erőteljes törekvés az elvonatkoztatásra. A látvány első benyomásának kedvességéből egyre erőteljesebb lényeglátásra törekszik. A világot az értelmiségi szereppel azonosuló művész szemével vallatja. Hisz a humánumban, de pusztuló világot mutat. Mozgásban, elmozdulásban ragadja meg a beállított elemet, így az értékek átértékelve, kiemelt elemek egészhez való feszült és megkérdőjelezett viszonyában jelennek meg.
Körök, időkerekek, petróleumlámpa üvegburájának domborulata a kompozíciók centrumában jelzi, hogy egy metafizikus körforgás részesei vagyunk emberi létezésünk örök küzdelmének számkivetésében.
A dráma erős expresszív konstrukciókban a hétköznapi történetsort átlényegíti, a véletlenszerű mögött a sorszerűt firtatja. Az elvonatkoztatás műveletével képletes víziókat hoz felszínre.
A székely falu faragott ornamentikája által női alakzatokat, felívelő madarak rendezett sorát és kozmikus ősképek rejtett rendszerét idézi. Művészetének jelképrendszere epizódokat és összefüggő történetsorokat indít el, amelyben erőteljes személyes vallomásossága egy intellektuális értelmezés skáláján mozog. Sokszorosított grafikái a jelképeket szürreális gondolatgazdagságban magasabbra emelik, konstruktív formákban modellezik a művész szabadságvágyát egy erőteljesen feszültséggel terhelt világban. Gyakori képtémája a lent és fent világszintek kapcsolatának elemzése. Konstruktív terei metafizikus létszemléletbe vezetnek át, az ikonok letisztult puritán egyszerűségében vallanak a tapasztalaton túli világszintről.
Életművének szintézisteremtő sorozata Madách Az ember tragédiája drámai költeményének képsorozata. Nem gondolom illusztrációnak. A kiemelt drámai színek számomra olyan sűrű képi írásnak tűnnek, amelyek minden képen törekednek saját karakterrel létösszegzést adni. Betűk grafikus vonalai túllépnek az írás verbális jellegén. Szép a foltok szabadsága és a vonal erezetének véletlenszerűsége néha egy-egy zárt rendszeren belül. Egyén és közösség elidegenedett viszonyának súlyát viszik tovább ezek a képek. Ebben a folyamatban a kép szigorú struktúrájában rámutat a káosz uralmára is.
A legkonkrétabb tárgyválasztásánál érzem a személyes vallomást, és emberfiguráinak viszonyrendszerében érzem a legtárgyiasabb analitikust.  
Benő Attila Egy század arcai kötetének illusztrációi egy képregény játékos szabadságával teremtenek karaktereket és életképeket a kor katonájának hangulatáról.
Székely Géza művészete erős karaktervonással és intellektuális többlettudással kérdez rá az én és világ kapcsolatára.
DEÁK FERENC LORÁND