Az 1960-as évek második felében, kolozsvári tanulmányaik elvégzése után, egy tehetséges fiatal gárda került Háromszékre. Az egyetem után hazajöttem. Azelőtt, vakációkban a kereskedelmi vállalatnál dolgoztam, ott azt ígérték, fenntartanak nekem egy helyet, hát azt foglaltam el.
Az volt a feladatom, hogy az üzletek belső arculatát és kirakatait újratervezzem. Február 13-án terepen voltam, mikor visszaértem a műhelybe, az ajtóba egy levél volt becsíptetve: azonnal gyere a rajoni néptanács nem tudom hányas szobájába, Zseka (Zsehránszky István – szerk. megj.) írta alá. Ott várt Dali (Dali Sándor, az Ifjúmunkás főszerkesztője, akit az új lap elindításával bíztak meg – szerk. megj.) és Lazics (Lázár László, Dali munkatársa az Ifjúmunkásnál), mondták, na, ő az a grafikus. És rám bízták, hogy másnapra rajzoljam meg a Megyei Tükör fejlécét.
A következő napokban felmentem Bukarestbe Laziccsal az Ifjúmunkáshoz, ott végigasszisztáltam a lapelőkészítést, nyomdai munkálatot.
Február 24-én, szombaton jelent meg az első lapszám, én már szerdán bementem Brassóba, a Sadoveanu utcában, ahol a Brassói Lapok akkor éppen Új Idő néven kiadott elődjének volt a szerkesztősége, zajlott a korrektúrázás, a tördelés, a szedés, ők mindent megoldottak. Vittem egy adag kéziratot, az oldaltükröket megrajzolva, másnap a második adag kéziratot. Pénteken, amikor elkészült a lap, egy kisbusznyi szerkesztőségi tag érkezett a nyomdába, szinte mindenki ott volt, és nézték, hogy jönnek ki az oldalak, közben egyfolytában akadályozták a nyomdászokat.
Másnap az emberek sorban álltak az újságárudák előtt, nem volt ugyan közhírré téve, hogy újság jelenik meg, mégis mindenki tudta, vagy látták valakinek a kezében, és rohantak megvásárolni. Látni, olvasni akarták a végre megszületett háromszéki lapot.
Kisgyörgy Tamás
