Nagy D. István
Egyre inkább egy méretes kupac fűrészporra kezd hasonlítani a januárban elszabadult adóreform, valamint az egységes bértörvény, amelybe több oldalról is gyufaszálakat rejtett valaki, amelyek most egyenként megállíthatatlanul lángra kapnak. A reform és a törvény értelmi szerzőinek és alkalmazóinak természetesen nem maradt más választásuk, oltaniuk kell a tüzet. Ez viszont nem is olyan egyszerű, hiszen akárcsak az említett fahulladék, az év elején ránk szabadított „rakások” is igen cseles portékák, hiszen senyved, megfeketedik, de a mélységben tovább ég, és sokáig. Oltására egy recept létezik: szétteríteni, majd jöhet rá a víz. Sok, ha jót akarunk.
Szociálliberális kormányunk viszont a jelek szerint nem ennek a megoldásnak a híve. Az éppen aktuális tűzfészket támadja, sajnos, homokozóvedernyi vízadagokkal, sürgősségi kormányrendelet-dömpinget indítva el mintegy hónapja, egyenként maszatolva a felmerülő problémákon. Történt ez eddig a betegszabadságon lévő alkalmazottak juttatása körüli gubanc kapcsán, de hasonlóan igyekeznek eljárni az egészségügyi pótlékok vonalán vagy az elhíresült hatszázas nyilatkozat, valamint a kétszázalékos adófelajánlás kapcsán, a részmunkaidős alkalmazottak körül kirobbant cirkuszt nem is említve. Az említett kisvedres megoldás az alapvető gondot nem rendezi, a parázs tovább izzik az éppen eloltott felszín alatt. Erre a szomorú tényre ráadásul az alkotmánybíróság is ráerősít esetenként, vagy a parlamentben derül ki, hogy hoppá, alaptörvénybe vagy más, már hatályban lévő jogszabályba ütköznek az új előírások.
A napokban a fejlesztési minisztérium is sikerrel felzárkózott a hirtelen lánglovagok sorába. Az újabb elképzeléssel a mostanra a jövedelemadó hat százalékpontos csökkentése nyomán már egyértelműen kilátástalan helyzetbe került önkormányzatokat szándékoznak segíteni. Állítják ők. Röviden elemezve a felajánlást – amely szerint az önkormányzatok hitelt vehetnek fel előnyös feltételek mellett az államkincstár által őrzött privatizációs alapokból – máris kiderül, egyrészt nem igazán újdonság, amit ajánlanak (kincstári hitelre eddig is volt lehetőség, csak nem érte meg), önkormányzati szempontból pedig minden, csak nem jó (futamidő, kamat szempontjából sem). Egyáltalán, a még csak sürgősségi kormányrendelet szintjén létező tervezet eléggé ingatag elvi alapon álldogál, ami nagyjából így foglalható össze: igaz, elvettem hat százalékot, majd csúfolkodtam egyet a kompenzációs lehetőséggel, most kölcsönadok nektek, persze úgy, hogy én se járjak rosszul.
Ne feledjük, két hónap sem telt el a dicsőséges adóforradalom kirobbanása óta, és máris egyértelmű: a múlt évben több oldalról megfogalmazott aggodalmak egyáltalán nem voltak alaptalanok. A kormány jelenlegi kapkodása, toldása-foldása, maszatolása pedig azt mutatja: ők sem igazán tudják, mit is kezdjenek a napról napra egyre több helyen felparázsló „kupaccal”. Eddigi teljesítményük alapján ráadásul abban sem igazán bízhatunk, hogy ha netán megfogadnák az általános oltási tanácsot, képesek lesznek felnőni a feladathoz, elvégre már a kupac felrakásánál sem jeleskedtek.
