Azért is szerencsénk volt, hogy nem egy híd, gát vagy valami hasonló dőlt össze… Ebben az esetben egy használatban lévő vasúti sínről volt szó, ezt ki kell hangsúlyozni, mert a kommunista korszakból megörökölt vasúti infrastruktúra negyedét a szükséges karbantartások hiányában nem használják.
A bukaresti iskolák 95 százaléka nem rendelkezik tűzvédelmi engedéllyel, tehát ebből következően törvénysértő módon működnek.
A legtöbb romániai oktatási egység hasonló helyzetben van.
Törvényeink vannak, talán szigorúbbak is, mint az európai kontinensen létezők, de nincs, ki betartsa azokat.
A falusi iskolák felében a gyermekek fagyoskodnak és az iskola mögötti egészségtelen mellékhelyiségek használatára kényszerülnek. Egyes kevésbé szerencsések oda is vesztek. Ugyanitt a gyermekek üres hassal és az ott rájuk váró finom ennivalókra – kifli és tej – gondolva mennek iskolába. Miközben az igazán fejlett országokban az iskolák étkezdével rendelkeznek, és még enni is adnak a diákoknak.
Romániának a XXI. században sikerült felmutatnia azt a katasztrofális teljesítményt, hogy Moldvában pontosan 0 km autópályát épített. A rossz hír az, hogy a közeljövőben nem is nagyon körvonalazódik megoldás erre.
A tervezési vagy végrehajtási pályázatokat büntetőügyi vizsgálatok miatt állították le.
2017 volt a „legsikeresebb év” az európai pénzek lehívását illetően: a rendelkezésünkre álló összeg kevesebb mint 5 százalékát használtuk fel.
Ha ebből levonjuk a mezőgazdasági támogatásokat, akkor kimondottan katasztrofális a helyzet. Nemcsak pályázatok nem készülnek, de a kormány meg sem hirdeti a lehetőségeket. 2020-ban lezárul a költségvetési időszak, de nálunk még projektek sincsenek, hogy pályázatokról és a végrehajtásról már ne is beszéljünk.
Az autópályák felénk mesés összegekbe kerülnek. Ahelyett, hogy újraparcellázásokkal helyet csinálnának nekik, csillagászati összegeket fizetünk kártérítésként azoknak, akik „szerencsésen” a jövendőbeli út nyomvonalán vásároltak földterületeket.
Egyesek 2021-ig el szeretnének jutni a Marsig, a románok pedig azon kínlódnak, hogy 2050-ig megépítsék az autópályát Jászvásárig.
Összedől Románia, szó szerint! Alig 25 évnyi kommunizmus alatt több mint 300 vízerőmű épült. Ez a világ bármely állama esetében kolosszális szám. Itt most nem a kommunizmus nagy eredményeit dicsérjük, és nem azt, amit az az alak (Nicolae Ceauşescu – a szerk.) ránk hagyott. Csak párhuzamot kívántunk vonni, hogy megmutassuk az utóbbi 25 év katasztrófáját.
Románia több pénzt veszített, mint a fanarióta rezsim alatt.
Nemcsak a lerombolt és ócskavasnak eladott gyárak, nemcsak az „elsüllyesztett” tengeri flotta miatt, amelyet aztán virágzóan láttunk viszont a világ más sarkaiban, hanem azért is, mert az eddig felvett hitelek közvetlenül korrupcióra mentek, hiszen az állam semmit sem valósított meg.
A kommunizmus utolsó 25 évében több ezer iskola épült. A demokrácia első 25 évében még újrafesteni sem sikerült ezeket az épületeket, nagyobb szabású tatarozásról már nem is beszélhetünk. A középületek 95 százaléka már nem felel meg a jelenlegi szabályoknak.
Az országot csak a magánszektor viszi előre. Ez minden területen kiválóan teljesít, annak ellenére, hogy az állam katasztrofális feltételeket teremt. De az állam nemcsak hogy nem segíti a magánszektort, még a fejlődését is akadályozza.
Sürgősségi rendelettel vezetnek be fontos adóügyi változásokat, majd újabb rendeletekkel foltozgatják az elkövetett hibákat. Románia mindenfelé szivárog, és mi csak foltozgatásokkal próbálkozunk. Nincs világos fejlesztési stratégia.
Nem számít, hogy melyik párt állt az ország élén: mindegyik tele van magánérdekek által vezérelt maffiózó csoportosulásokkal. A mai újgazdagok rosszabbak a régieknél. Egy részük barátságos üdvözletét küldi napos tengerpartokról, ott szándékoznak hátralévő éveiket tölteni, miközben nekünk továbbra is itt kell folytatnunk életünket.
Cezar Petre
(EuroCom.wordpress.com – Ziare.com)