A szerda délután parlamenti gyorspostával Viorica Dăncilă miniszterelnöknek elküldött levélben a két parlamenti képviselő Románia alaptörvényét idézi, miszerint az országban minden állampolgár egyenlő fajra, nemzetiségre, eredetre, anyanyelvre való tekintet nélkül, továbbá az állam elismeri és szavatolja a nemzeti kisebbségekhez tartozó egyének jogát, hogy nemzetiségi, kulturális, nyelvi és vallási identitásukat megőrizzék, fejlesszék és kinyilvánítsák. Ezek az elvek az állampolgárok közötti egyenlőségen alapulnak, áll az alkotmányban.
Ezek után a képviselők felsorolják Gheorghe-Mircea Diacon viselt dolgait. Amint azt lapunkban annak idején megírtuk, Diacont a Kovászna megyei rendőrség alkalmazottjaként a fogda felügyeletével bízták meg. 1992-ben egy fogva tartott nő feljelentést tett ellene nemi erőszak vádjával, emiatt távoznia kellett a rendőrségtől. Aztán a polgárőrségtől a munkatörvénykönyv 130-as cikkelye első bekezdésének i) pontjával felbontották munkaszerződését, mert részegen többször kiviselte magát, belekötött kollégáiba. Aztán a Szociáldemokrata Párt elődje, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja megyei irodája foglalkoztatta. Később eltűnt az országból, állítása szerint Spanyolországban „megalapozta anyagi biztonságát”. Hazatérve Codrin Munteanu prefektus kabinetjében kapott tanácsosi állást, majd politikai hátszéllel megyei főfogyasztóvédő lett. Büszkén mesélt tetteiről, többek között arról, hogy megbírságolták azokat a taxisokat, akik autójukra SIC-matricát ragasztottak. Aztán közleményben tudatta, hogy egy székelyudvarhelyi cég a megyében „székely ízű” terméket forgalmaz, lejárt szavatosságú árut találtak nála, és megbírságolták. Az ügy kapcsán a Marosvásárhelyi Rádió érdeklődésére Diacon kifejtette, hogy nem létezik „székely íz”, egy élelmiszer édes, keserű vagy savanyú lehet. Arra a kérdésre, hogy valamely termék jelmondataként használható-e a székelyekre vonatkozó megnevezés, Diacon úgy reagált: „manapság egyre képtelenebb helyeken használják a székely megnevezést, lehet, hogy majd megjelenik a székely WC vagy székely temető is”. Az MTI hírügynökség tudósítójának érdeklődésére úgy reagált: „Ön, gondolom, kóstolt már székelyt, és tudja, hogy milyen a székely íz.” Ugyanakkor nem kívánt reagálni arra, hogy az egyik áruházlánc „román ízek” feliratú termékcsaládot forgalmaz.
Arról is írtunk, miként zavarta meg Diacon az Árkoson zajló, helybeli, szentivánlaborfalvi és megyeszékhelyi rászoruló val­lásórás gyerekek számára szervezett unitárius egyházi tábort. A felügyelő egy munkatársával négy állami rendőr biztosítása mellett érkezett meg az unitárius kultúrotthonban és közösségi házban zajló táborba, ahol a gyerekek igen megriadtak, a táborvezető azon csodálkozott, hogy mit keres jótékonysági egyházi magántáborban, ahol az ételt nem pénzért osztják, hanem adományokból gyűjtötték össze, és ingyen adagolják. A fogyasztóvédő megbírságolt egy sepsiszentgyörgyi fánksütőt, mert egy feljelentés szerint az elárusító nem tudott románul, és nem szolgálta ki a románul hozzá fordulókat. Egyszerűen, a feljelentés alapján, anélkül, hogy utánajártak volna, kirótták a bírságot, miközben csak annyi történt, hogy meg kellett várni, amíg a tészta megkel, addig nem lehetett sütni.
A fogyasztóvédelmi hivatal két munkatársa nyugdíjba vonulásukkor megvendégelte a kollégákat. Az eszem-iszom után hárman – Mircea Diacon vezetett – a hivatali kocsival a Lukoil benzinkút melletti vendéglőbe mentek az italozást folytatni. Ott negyedik asztaltárssal egészültek ki. Diacon hivatali tisztségével kérkedve kért megkülönböztető kiszolgálást, és kisajátította a zenekart: csak román nótákat húzhattak. Ennek kapcsán incidens keletkezett, s betört a főfogyasztóvédő orra.
A felsoroltak összegzéseként Benkő Erika és Kulcsár-Terza József leszögezi, Mircea Diacon pofátlan arroganciával, a nemzeti kisebbségekkel szembeni visszaélésekkel vezeti hivatalát. Jelzik, hogy a belügyminiszter hatáskörébe tartozik a főfogyasztóvédő tetteinek kivizsgálása. Meggyőződésüknek adnak hangot, hogy a hivatalvezetőt elmarasztalják és leváltják.