„Nagy öröm számunkra a gyermekekkel való foglalkozás, mert így lehet igazán továbbadni azt, ami a miénk, amit feltétlenül meg akarunk őrizni” – mondta el lapunknak Gábor Éva, a Háromszéki Fürge Ujjak Kézimunkakör vezetője tegnap délután a Kónya Ádám Művelődési Házban, ahol több sepsiszentgyörgyi iskolából érkezett elemi osztályos diák jelenlétében, a Balassi Intézet Magyarország Kulturális Központja támogatásával idén is megszervezték a kokárdakészítő műhelyt.
Néhány évvel ezelőtt Markó Attila és Kelemen Szilárd RMDSZ-es politikusok felkérésére vállalták el ezt a tevékenységet – emlékeztetett Gábor Éva, azóta is minden évben lelkesen készülnek erre az eseményre. „Talán még a gyerekeknél is lelkesebbek vagyunk, mert tudjuk, hogy nagy a felelősségünk. Mert ha valaki ebben a korban tanul valamit, azt soha nem felejti el” – magyarázta Éva néni, hozzátéve, hogy ő maga jelenleg is úgy készíti a háromszéki varrottast, ahogy gyermekkorában a nagymamájától megtanulta.
A munka azzal kezdődött, hogy a műhely vezetője a kokárdakészítés hagyományairól faggatta a gyerekeket, és örömmel állapította meg, hogy – valószínűleg a tanítónőknek köszönhetően – már nagyon sokat tudnak az 1848-as forradalomról. Utána olló-tű-cérna került a kezekbe, és elkezdődött a háromszínű szalagok szabása, ragasztása, varrása, tűzése, míg egyszer csak megjelentek az első kész kokárdák a gyermekek mellén és a körbeült asztalokon. Sokat elárult a szorgoskodó gyermekközönségről, hogy elsőként annak a kisfi únak a mellére került kokárda, akinek gipszben volt a karja. „Mindenki varr egyet magának, és aki ügyesebb, az varr a testvérének is” – magyarázta a kézimunkakör vezetője, majd hozzátette, hogy korábban mintegy 70–80 kék-arany kokárdát is készített és szétosztott a Fürge Ujjak kézimunkakör a székely szabadság napján. Gábor Éva elmondta: ők soha nem pénzért adják a kokárdákat, ez presztízskérdés számukra.
Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet Magyarország Kulturális Központja sepsiszentgyörgyi irodájának vezetője lapunknak kifejtette, ők tavaly virágrendezéssel szerettek volna közreműködni a márciusi ünnepség megszervezésében, de hamar rájöttek, hogy az időjárási viszonyok ezt nem teszik lehetővé ezena tájon. Mint mondta, örömmel vesznek részt ennek az eseménynek a megszervezésében, nemcsak azért, mert ezáltal komoly hagyományokkal bíró tevékenységet támogatnak, hanem azért is, mert a női szerepvállalást és a gyermekfoglalkozások felkarolását is szívügyének érzi. Ez az egyike azon kevés alkalmaknak, amikor valóban eredményesen tud együttműködni egy nemes ügy érdekében a legidősebb és legfiatalabb nemzedék – tette hozzá.
