Ünnepre hangolódás kokárdakészítéssel

2018. március 13., kedd, Közélet

„Nagy öröm számunkra a gyermekekkel való foglalkozás, mert így lehet igazán továbbadni azt, ami a miénk, amit feltétlenül meg akarunk őrizni” – mondta el lapunknak Gábor Éva, a Háromszéki Fürge Ujjak Kézimunkakör vezetője tegnap délután a Kónya Ádám Művelődési Házban, ahol több sepsiszentgyörgyi iskolából érkezett elemi osztályos diák jelenlétében, a Balassi Intézet Magyarország Kulturális Központja támogatásával idén is megszervezték a kokárdakészítő műhelyt.

Néhány évvel ezelőtt Markó Attila és Kelemen Szilárd RMDSZ-es politikusok felkérésére vállalták el ezt a tevékenységet – emlékeztetett Gábor Éva, azóta is minden évben lelkesen készülnek erre az eseményre. „Talán még a gyerekeknél is lelkesebbek vagyunk, mert tudjuk, hogy nagy a felelősségünk. Mert ha valaki ebben a korban tanul valamit, azt soha nem felejti el” – magyarázta Éva néni, hozzátéve, hogy ő maga jelenleg is úgy készíti a háromszéki varrottast, ahogy gyermekkorában a nagymamájától megtanulta.
A munka azzal kezdődött, hogy a műhely vezetője a kokárdakészítés hagyományairól faggatta a gyerekeket, és örömmel állapította meg, hogy – valószínűleg a tanítónőknek köszönhetően – már nagyon sokat tudnak az 1848-as forradalomról. Utána olló-tű-cérna került a kezekbe, és elkezdődött a háromszínű szalagok szabása, ragasztása, varrása, tűzése, míg egyszer csak megjelentek az első kész kokárdák a gyermekek mellén és a körbeült asztalokon. Sokat elárult a szorgoskodó gyermekközönségről, hogy elsőként annak a kisfi únak a mellére került kokárda, akinek gipszben volt a karja. „Mindenki varr egyet magának, és aki ügyesebb, az varr a testvérének is” – magyarázta a kézimunkakör vezetője, majd hozzátette, hogy korábban mintegy 70–80 kék-arany kokárdát is készített és szétosztott a Fürge Ujjak kézimunkakör a székely szabadság napján. Gábor Éva elmondta: ők soha nem pénzért adják a kokárdákat, ez presztízskérdés számukra.
Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet Magyarország Kulturális Központja sepsiszentgyörgyi irodájának vezetője lapunknak kifejtette, ők tavaly virágrendezéssel szerettek volna közreműködni a márciusi ünnepség megszervezésében, de hamar rájöttek, hogy az időjárási viszonyok ezt nem teszik lehetővé ezena tájon. Mint mondta, örömmel vesznek részt ennek az eseménynek a megszervezésében, nemcsak azért, mert ezáltal komoly hagyományokkal bíró tevékenységet támogatnak, hanem azért is, mert a női szerepvállalást és a gyermekfoglalkozások felkarolását is szívügyének érzi. Ez az egyike azon kevés alkalmaknak, amikor valóban eredményesen tud együttműködni egy nemes ügy érdekében a legidősebb és legfiatalabb nemzedék – tette hozzá.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 882
szavazógép
2018-03-13: Közélet - Fekete Réka:

Jöhet az ingyentízórai

A tízóraiprogram napokban módosított szabályzata szerint a helyi önkormányzatok is lebonyolíthatják a termékek beszerzését. Henning László, a Kovászna Megyei Tanács alelnöke szerint ez a lehetőség felgyorsíthatja az eljárást, és abban is segíthet, hogy helyi terméket vásároljanak, amelyet mindennap frissen juttathatnak el az óvodákba, iskolákba.
2018-03-14: Emlékezet - Váry O. Péter:

Kis háromszéki sajtótörténet

Az 1848. március 15-én Landerer és Heckenast budapesti nyomdájában kinyomtatott tizenkét pont első kívánságául Irinyi József azt fogalmazta meg: „Kivánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését.” Hogy miért tulajdonítottak a pesti forradalmárok akkora jelentőséget a sajtószabadságnak, azt ma már csak a középkorú és annál idősebb nemzedékek értik meg: mi még olyan korban nőttünk fel, amikor a sajtó központi utasításra működött és a cenzúra szigorúan őrködött afölött, hogy a szabad gondolatnak még foszlánya se jelenhessen meg nyomtatásban. Sőt, a beismerten soknemzetiségű Romániában a kommunizmus utolsó éveiben még a helységneveket sem lehetett magyarul leírni – amúgy nem először az ország történetében, az első román világban már alkalmazták ezt az asszimilációs eszközt is. Alábbi összeállításunk nem a sajtószabadság „mérésére” vállalkozik, csupán egy áttekintő a háromszéki magyar nyelvű írott sajtó első százhúsz évéről az 1989-es rendszerváltásig. A kiadványok címei és sokasága (vagy éppen hiánya) azonban sokatmondóak: árulkodnak a különböző korszakok adta lehetőségekről és keretekről egyaránt.