„Forr a világ bús tengere, oh magyar”
(Berzsenyi Dániel)
Százhetven év és ugyanaz a láz,
s az akarat a szívben ugyanaz,
a lelkekben gyürkőzik a fohász,
és hittel él a kibomló tavasz.
Az ereinkben megered a vér,
és bennünk lüktet ez a március,
a szabadság a kék egekbe ér,
a kedve vad bátor és kisfiús…
De érik már és növekszik vele
a férfi lét, s majd tudja, mit akar –
mert bizony „forr a világ tengere”,
Te okos légy és jól dönts, „oh magyar”!
