Mindkét emlékhelyen a bélafalvi Tuzson János Hagyományőrző Társaság vitézei és a tápióbicskei tüzérek álltak díszőrséget. Az Apor Péter Mezőgazdasági Szakközépiskola tanulói az alkalomhoz illő énekekkel fejezték ki tiszteletüket Nyergestető hős védői előtt, akik itt, a „Székely Thermopülén” 1849. július 31-én és augusztus elsején a bélafalvi Tuzson János őrnaggyal az élen hősies küzdelmet vívtak a túlerőben levő orosz–osztrák csapatokkal szemben. Az idei ünnepi szónok, Daczó Bernadett tanuló többek között azt emelte ki, hogy „a forradalom nem mesés győzelmet, szép katonaruhákat és vidáman csatába induló ifjakat jelentett, hanem önfeláldozást és a haza védelmét bármi áron”. Ezt követően András Ignác tanár, helytörténész, néprajzi író, a kászonaltízi Dr. Lukács Mihály Általános Iskola igazgatója szólt az egybegyűltekhez. Megjegyezte, a székely nép szabadságát tiporták el itt az egyesített cári és császári csapatok 1849. augusztus elsején, „ekkor szűnt meg a székely önrendelkezés, a székely székeknek a státusa, ekkor szűnt meg a főkirálybírói tisztség”. Mint fogalmazott, a Nyergestető azt üzeni, hogy „egy hadsereget le lehet győzni, de egy népet, amely mögötte áll, annak a szabadságszeretetét nem lehet soha legyőzni.” Dezső Vencel, az Apor Péter Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatója azt kifogásolta, hogy oda is kopjafát tettek, ahová nem kellett volna, hiszen középen található a közös sír, annak tetejére nem kellett volna kopjafáknak kerülniük.
A félórás ünnepség himnuszaink eléneklésével ért véget. A megemlékezés résztvevőit meglepte a sepsiszentgyörgyi születésű, a Heves megyei Detken élő Baróthyné Szász Éva, a Székely Mikó Kollégium egykori történelemtanára, aki egy kosár kokárdával érkezett, abból mindenkinek ajándékozott egyet-egyet.