Mert minden évben kitalálnak valamit a szolgálatos gyűlölködők, a magyar--román kapcsolatok megmérgezését hivatásuknak tekintő erők, a feljelentők, a televíziók képernyőjén habzó szájjal üvöltözők. És mégis: minden évben sikerül nekünk. Uszítások, acsarkodások, médiacirkusz, hatósági fenyegetések, zaklatások, bírságok ellenére is minden évben méltóságteljesen ünnepelünk.

Most éppen a piros-fehér-zöld, nemzeti színeink szúrták a jelentgetők és a kormánybiztos szemét, jött is azonnal a felszólítás, majd szinte azonnal a bírság. Előbb csak Sepsiszentgyörgyön, aztán Kézdivásárhelyen, Székelyudvarhelyen. És jött, mint mindig, a félretájékoztatás, a sikítozás, a profi kommunikációs eszközökkel zajló gyűlöletkampány a médiában, az ellentüntetés meglebegtetett terve – mégis, méltóképpen ünnepeltünk idén is.

Büszkék lehetünk erre is: a folyamatos provokációnak ellenállni, a szüntelen uszítás közepette is nyitottnak maradni, az állandó zaklatás ellenére nem meghátrálni, az egyre fojtogatóbbá váló államhatalmi nacionalizmus dacára is kitartani, otthont teremteni, emberként élni – igen, egyfajta szabadságharc ez is.

De éppen ebben az oly kevéssé hősies, oly sok ideget őrlő, erőt felemésztő hétköznapi szabadságharc közepette jönnek jól azok az ünnepi pillanatok, amikor kihúzhatjuk magunkat, büszkék lehetünk, s egyféle seregszemlét tartunk, felmérjük, ki áll mellettünk, kik a szövetségeseink, kikre számíthatunk.

E tekintetben pedig a sepsiszentgyörgyi március 15. igenis önbizalmat, hitet, erőt adó alkalomnak bizonyult. Lázár János, a magyar miniszterelnökséget vezető miniszter háromszéki látogatása, az ünnepi megemlékezésen elmondott beszéde megerősítette bennünk a hitet, hogy olyan kormánya van Magyarországnak, amely komolyan veszi az alaptörvényben vállalt kötelezettségét, a külhoni magyarság érdekeinek védelmét. Azok vannak most hatalmon Magyarországon, akik nemzettársaknak, testvéreknek tekintenek bennünket, és e szerint is cselekszenek. Támogatják törekvéseinket, mellettünk állnak, ha baj van, együttműködésre törekszenek szomszédaikkal, de, ha kell, vállalják a konfliktust is érettünk – s hogy mennyire fontos ez, akkor látjuk igazán, ha felidézzük a nem is oly távoli múltat, amikor a gyűlöletkampány nem Bukarestből, hanem Budapestről folyt ellenünk, és nem a román államhatalom fojtogatott, hanem az anyaország kormánya vett semmibe és látott célpontot bennünk.

Igen, Lázár János kampányolt is tegnap Sepsiszentgyörgyön abban az értelemben, hogy felhívta a figyelmet: április 8-án országgyűlési választásokat tartanak, s immár mi is beleszólhatunk abba, hogy milyen kormánya legyen Magyarországnak. Ha mérlegre tesszük azt, ami 2010-ig volt és azt, amit most látunk, tapasztalunk, nem lesz oly nehéz a választás.