Az eresztevényi ünnepség hagyományosan a maksai templomkertbeli koszorúzással veszi kezdetét, onnan vonulnak – ki lovon, ki szekéren, ki gyalog – Gábor Áron síremlékéhez. Ez a menet néhány éve még szemmel alig befogható hosszúságúra nyúlt, idén azonban – bár a község polgármestere, Deszke János jó példát mutatva, a szekéren tette meg a két falu közti távot – jócskán összezsugorodott. Ami nem jelenti azt, hogy nem gyűltek össze szép számban a megemlékezők, falubeliek és elszármazottak egyaránt, de kár hagyni a szép hagyományt, különösképp, hogy – minden előrejelzést felrúgva – a déli harangszókor a nap is kisütött.
Gábor Áron síremlékének koszorúzását követően az ünnepi műsor az eresztevényi iskola udvarán zajlott. Beszédében Deszke János polgármester hangsúlyozta, nemzeti ünnepeink között kiemelkedő helyet foglal el március 15-e, hiszen minden magyar gondolkodású ember magáénak vallja, de – figyelmeztetett – ünnepünk akkor lesz igaz, ha átérezzük a felelősséget és adósságunkat, amellyel 48-as hőseinknek tartozunk. Akik hittek abban, hogy a magyaroknak joga van a nemzeti függetlenséghez, az önállósághoz, a szabadsághoz, akiktől elszántságot, bátorságot kell tanulnunk, de tanulnunk kell a múlt buktatóiból is, mondta a polgármester.
A szokáshoz híven, ezúttal is helyi diákok adtak műsort: a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzőbe járó, eresztevényi Mocsel Andrea szavalatát követően a maksai Orbán Balázs Általános Iskola tanulói foglalták össze az 1848-49-es forradalom és szabadságharc főbb pillanatait, majd a lécfalvi Leza Egyesület táncosai léptek fel, ezúttal nem népi táncot, hanem modern koreográfiát adva elő. Végül Györgyi Zsolt maksai református lelkész mondott áldást, szóvá téve, hogy idén kevesebben tartották fontosnak ünnepelni, mint más években, pedig akkor él a szabadság, ha mi éltetjük, akkor él a haza, ha a szívünkben él, mondotta. Az ünnepség himnuszaink közös eléneklésével zárult, közreműködött a rétyi Kováts András Fúvószenekar.
