A megszokott létszámban, mintegy félezren ünnepeltek együtt Kovásznán március 15-én. A felvonulás a Dózsa György utcából, a Kálvin-hídtól indult a központ felé, a lovasok, szekeresek, gyalogosok élén a helyi ifjúsági fúvószenekar fújta a toborzót, Kertész Barna vezetésével. A Havadtőy Sándor Cserkészcsapat tagjai álltak díszsorfalat, kezükben piros-fehér-zöld zászlókkal tisztelegtek. Rajtuk, valamint a szekereseken, lovasokon kívül kevesen hoztak magukkal magyar vagy székely lobogót, a központi parkolóban négy-öt zászló emlékeztetett a márciusi hősökre.
A kovásznai és szomszédos falvakból érkezett lovasok, szekeresek kétszer is tisztelegtek a jelenlévők előtt. Ahogy Butyka Gyula ceremóniamester fogalmazott, nyomukban érkezett a „gyalogság”, a város és megye vezetőségének képviselői, köztük Grüman Róbert, a megyei tanács alelnöke és Puskás Bálint volt szenátor, alkotmánybíró, majd a derékhad következett, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum, az Orbán Balázs Általános Iskola tanulói és tanári kara, végül a cserkészcsapat is az emelvény elé érkezett.
Bevezetőként Butyka Gyula szólt az egybegyűltekhez: hős mindenki, aki itt van, kokárdát tűzött és főhajtással emlékezik – hangoztatta. Orbán Lajos lelkész után Grüman Róbert lépett a mikrofon elé, beszédében kitért a romániai magyar közösséget egyre inkább sújtó megnyilvánulásokra. „Mi, az erdélyi magyar közösség kultúránkkal, hagyományainkkal több évszázada gyarapítjuk az európai közösséget. Száz éve Románia része vagyunk. Idén, a centenárium évében felfokozottabban érezzük, hogy a nemzetállam milyen mértékben kíván minket megtörni, beolvasztani, holott Gyulafehérváron teljes nemzeti szabadságot ígértek az összes itt élő nép számára” – hangoztatta. Beszédét vastapssal jutalmazták a résztvevők.
Vatány Bíborka, a hétfőn lezajlott diák-szónokverseny nyertese példaképeiről, büszkeségeiről beszélt. Példaképe édesanyja, akiben olyan erő rejtőzik, mint a márciusi ifjakban. Büszke a Kőrösi-líceumra, melyben tanul, büszke nemzeti hovatartozására. „Olyan jó székely-magyarnak lenni. Ajándék egy olyan nemzethez tartozni, mely sokféleképpen tudja elmondani a haza szót. Hon, otthon, anyaföld, szülőföld, lakhely, szülőhely, szülőhaza” – sorolta.
Puskás Bálint a szívünkhöz legközelebb álló ünnepként beszélt március 15-ről. „Amikor a legerősebben érezzük, történjen bármi, mi élünk s meghalunk, mi egy vérből vagyunk” – értelmezte az ünnep fontosságát az Ismeretlen Arcok ismert dalszövegének refrénjével.
Az emlékünnepségen több alkalommal fellépett a kovásznai református férfikar Antal Ernő irányításával, a díszbeszédek sorát Péter Arthúr plébános zárógondolatai fejezték be.
A himnuszok eléneklése után a tömeg a központi református templom kertjébe vonult, ahol a megemlékezés koszorúit helyezték el az emlékműnél. Este a művelődési központban a Márciusi láng gálaestre került sor. Felléptek a szónoklat- és szavalóverseny díjazottjai, a Tiszta Szív diákkórus és a Székely Mikó kollégium néptánccsoportja.
