Képes vetített előadással avatta be Magyarország címerének az Árpád-házig visszanyúló történetébe a Nyugdíjasok Sugás Érdekvédelmi Szövetsége szervezte szerdai, a március 15-i megmozdulások részét képező ünnepség résztvevőit Szekeres Attila István heraldikus a Székely Nemzeti Múzeumban. A szakember ugyanakkor a témában megkerülhetetlen erdélyi címerre is kitért, illetve az éppen aktuális sepsiszentgyörgyi zászlócirkusz apropóján a magyar nemzeti lobogóról is szólt. Az előadást a Vox Humana kamarakórus fellépése zárta.
Szekeres Attila István előadásának apropóját az egy órával korábban felavatott, helyreállított Erzsébet parkbéli '48-as „oroszlános” emlékmű jelentette, ugyanis az obeliszkre visszakerült – az azt eredetileg is díszítő – Magyarország ún. kiscímere. A címertani szakértő rövid kitérőjében abbéli örömének adott hangot, hogy az emlékmű restaurálása kiemelkedően sikeres volt, azt eredeti formájában sikerült helyreállítani, amint azt a felállítása után készült korabeli fényképfelvételek is megerősítik. Szekeres Attila az emlékmű központi elemét képező obeliszk ismertetését követően tért rá Magyarország címerének a középkorig visszanyúló történetére. Az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke pár tévhitet is tisztázott, egyrészt az önálló magyar címer létrejötte, valamint adott megjelenési formái kapcsán, valamint az alkotóelemeket illetően. A címer fő elemei még az Árpád-házi királyok idején kialakultak.
A vágásos címer Imre király 1202-es pecsétjén jelenik meg első ízben, a kettős kereszt IV. Béla uralkodása idején – bizonyította be Körmendi Tamás – és nem III. Béla uralkodása idején, mint ahogyan az internetről tájékozódó láthatja.
A sávok száma változott, mígnem nyolcban állapodott meg, tehát Magyarország címerének első fele vörössel és ezüsttel hétszer vágott. A sávozott mező az Árpádok családi címere, a kettős kereszt a királyi hatalmat jelképezi. A két elem egy pajzson belül egymás mellett első ízben I. Ulászló egy 1442-es ezüstpénzén jelenik meg. Magyarország címere ma ismert alakjában a Szent Koronával ékesítve II. Ferdinánd 1618-sa koronázási zászlaján, illetve annak tervrajzán jelenik meg. A sávok száma utóbb is változott különböző megjelenítésekkor. Az előadó számos példával illusztrálta a változatokat.
Az 1848-as emlékmű címerőből kiinduló előadása során a heraldikus szólt a korabeli címerváltozatokról. A forradalom és szabadságharc idején kibocsátott Kossuth-bankókon Magyarország ún. középcímere látható. Ennek alappajzsa négyelt, annak első mezejében Erdély, a másodikban Horvátország, a harmadikban Szlavónia, a negyedikben Dalmácia címere látható, s a kompozíció közepén a kiscímer, Magyarország ma ismert címere. A nagypajzsot a Szent Korona fedi. Használatban volt a kiscímer a koronával, majd a Habsburg-ház trónfosztása után a korona eltűnt, helyette a honvédzászlókon babérkoszorút és szablyát jelenítettek meg. A szabadságharc leverése után a címert betiltották, a kiegyezést követően újból megjelent a koronás címer. A középcímerben a sorrend változott, Erdély a negyedik mezőbe került. A jelkép bővül, kiegészült Fiumé, majd Bosznia címerével. Az első világháború után a birodalmi jellegű középcímernek már nem volt létjogosultsága, a kiscímert használták, a revízió idején újból előkerült a középcímer. A szocialista időszak szovjet hatású államjelképei után 1990-ben visszaállították Magyarország Szent Koronával fedett kiscímerét.
