Minden hiteles műalkotás kicsit ars poétika is, függetlenül attól, hogy annak szánták vagy sem, mert rámutat arra, ami a szerző sajátja, elmond valamit az alkotók művészethez, világhoz, önmagukhoz való viszonyulásáról – mondta Túros Eszter művészettörténész csütörtökön délután a Barabás Miklós Céh háromszéki és barcasági tagjainak Ars Poetica című ünnepi tárlatmegnyitóján Sepsiszentgyörgyön a Lábas Házban.
Az Erdélyi Művészeti Központ (EMÜK) által szervezett esemény Kelemen István hegedűimprovizációival kezdődött, majd Vécsi Nagy Zoltán, az EMÜK vezetője köszöntötte a vendégeket, rámutatva, hogy többszörös ünnepnap a csütörtöki, mert újraéledt a környékbeli képzőművészek közös kiállításának hagyománya, amit ezúttal nem a képzőművész szövetség, hanem a Barabás Miklós Céh keretében sikerült megvalósítani, és ez elsősorban Éltes Barnának köszönhető. Mint mondta, sok kifogás volt korábban a hasonló seregszemléket illetően, de úgy gondolja, hogy a céh tagjai olyan színvonalat képviselnek, amit bátran meg lehet mutatni a nagyközönségnek.
Vécsi Nagy Zoltán köszöntő szavai után Túros Eszter művészetörténész, a Csíki Székely Múzeum múzeológusa nyitotta meg a kiállítást, mindenekelőtt gratulálva a közös tárlathoz. A Barabás Miklós Céh háromszéki, barcasági szervezetének kiállítása egy olyan seregszemle, melyben a felsorakozó műveket egyéni hitvallásoknak tekinthetjük, de nem vonatkoztathatunk el benne a hely, a térség jól érzékelhető szellemiségétől sem, jelentette ki, hozzátéve: ha ismerjük az alkotókat, tágabb összefüggésekben szemlélhetjük legújabb alkotásaikat, felismerve ezekben egy-egy belső folyamatot is, mint például „mikor az emberélet útjának felén sűrű sötét erdőbe érkezünk, mely fenekestől fordíthatja fel a korábbi meggyőződéseinket és egészen új kifejezésformákat eredményez; mikor egy-egy forma mantraszerű ismétlése mind mélyebbre visz, mikor a megszokott formák és eszközök biztonságában az otthonosság egészen új árnyalatait sikerül megsejteni; mikor különböző határátlépések válnak felismerhetővé; mikor a természet, a táj, leválaszthatatlanul eggyé válik az alkotás folyamatával, és a rácsodálkozás tárgyából szép lassan az élet részévé válik...” Túros Eszter szerint különböző lokális perspektívák mentén úgy rendeződnek egymás mellé a formai és tartalmi sajátosságok ezekben a művekben, hogy azok folyamatosan egy közös múlt fele mutatnak.
Kiállító művészek: Ábrahám Imola, Ábrahám Jakab, Albert Levente, Baász-Szigeti Pálma, Nicu Barb, Csutak Levente, Daczó Enikő, Deák Barna, Deák M. Ria, Éltes Barna, Hervai Katalin, Hosszú Zoltán, Jakabos-Olsefszky Imola, Karda Zenkő, Kosztándi B. Katalin, Kovács Géza, Köllő Margit, Madaras Péter, Miklóssy Mária, Petrovits István, Péter Alpár, Péter Eszter, Sárosi Csaba, Simó Enikő, Sipos-Gaudi Tünde, Szente-Szabó Ákos, Tomos Tünde, V. Bodoni Zsuzsa, Vajna László, Vargha Mihály, Vetró András, Vinczeffy László.