Megszokhattuk már, nem telik el év, újabban hónap anélkül, hogy a szolgálatos gyűlölködők, az etnikai konfliktus állandósítását hivatásuknak érzők ne jelentkezzenek egy-egy újabb gesztussal.
Csak gyarapítják e tábort a Nagy-Románia fennállására lépten-nyomon emlékeztetők, akik erkölcsi parancsként ismétlik: mindenkinek, aki ezen ország határain belül él, méltóképpen fejet kell hajtania e történelmi pillanat emléke előtt, a külföld (és itt elsősorban Magyarország értendő) pedig csakis tisztelettel viszonyulhat a centenárium évéhez. Az elmúlt pár hónap történései ugyanakkor egyre inkább arra engednek következtetni, hogy a tiszteletet és méltóságteljes viselkedést követelők komoly fogalmi zavarral is küszködnek. Az évfordulóra hangoskodva készülődők ugyanis úgy vélik, kényszeríthető az ünnep. A centenárium bősz harcosai kizárólag azt harsogják: tiszteljetek, és különböző forgatókönyveket vázolnak arról, hogy szerintük mit jelent az erős és büszke állam. Retorikájuk azonos, azt állítják, e nagyszerű ország lejáratása a célja mind Brüsszelnek, mind Románia közvetlen szomszédainak, mind a jelenlegi kormánykoalíció elleni tüntetőknek és természetesen az erdélyi magyarságnak is.
Esetünkben további elvárásként fogalmazzák meg, hogy román állampolgárként kötelességünk lenne méltóan megünnepelni Románia centenáriumát. Hogy ezen elvárás mellé ösztönzésnek szánják-e az egyre szaporodó uszítást, megalázó hatósági fellépést, médiacirkuszt, zaklatást, nem közlik, viszont ezek már szinte mindennaposak. Mi több, most már fogást találtak nemzeti ünnepünkön, a március 15-én tartott rendezvényeinken is, ezt ékesen bizonyítja Sebastian Cucu prefektus zászlós bírságsorozata. Szintén barátságtalan Carmen Dan belügyminiszter epés, az ünnepre vonatkozó köpeci megjegyzése is, mint ahogy megszokottá váltak egyes krónikus feljelentők idegrohamszerű kirohanásai is. Ezek után tényleg azt várnák el az előbb említett „centenáriumi körök”, hogy például a háromszéki magyarok, a székelyek dalolva vonuljanak ünnepségeikre?
Hogy Románia és a román nemzet számára a centenárium éve történelmi mérföldkő, nem kétséges, ünnephez való joguk vitathatatlan, ám talán nem ártana meggondolni, hogy mit jelent a méltóságteljes megemlékezés. És hogy nem szerencsés összekeverni a felsőbbrendűséget sugalló, másokat megalázó, hergelő megnyilvánulásokkal. Mert ez már nem ünnep, hanem valami egészen más.