Engedményeket hoznak a trágyatárolók építésének követelményeit illetően. Egyrészt jó, hogy az illetékesek észrevették, hogy az eddigi előírás – amely szerint a tárolót a legközelebbi lakott háztól legalább 500 méterre kellett létesíteni – túlzott. Másrészt az egész újítás nem ér semmit. A legkisebb távolságot 50 méterre csökkentették ugyan, de ez hogyan tartható be?! A hagyományos székely falvakban – de ide sorolhatjuk a szász, sőt, a román vidékek falvait is – biztosan nem. Nézzünk szét. Hány gazdaságban van az istálló – vagy a hely, ahová a trágya lerakható – legalább 50 méterre a szomszéd házától? Vagy a gazda saját lakásától – mert semmilyen előírás nem hangoztatja, hogy az állattulajdonos otthona kivételt képezhet.
Vakarhatja a fejét, mérgelődhet a gazda: engedtek ugyan, de a kötelezettségek ezután sem tarthatóak be. Szabályokkal lehetetlenítik el az állattartást a hatóságok, s közben sopánkodnak, hogy fogy a hazai állat, egyre több külföldi import szükséges a lakosság élelmiszerellátásához.
A gazda a saját bőrén érzi mindezt, s közben irigykedve nézi nyugati országokban dolgozó sorstársait, akikre teljesen más előírások vonatkoznak – a trágyatárolók létesítését illetően is.
Az országhatár már nem jelent akadályt, nagyon sok hazai gazdálkodó fordulhatott meg külföldön. És mit láthattak Németországban, Ausztriában, Svájcban? Azt, hogy a trágyadombok, a „tárolók” ott vannak a falvakban, az utcák mentén, és senkit nem zavar az illatuk, látványuk. A hatóságokat sem, mert belátják, az állattenyésztés természetes velejárója mindez. Az állatokra – húsukra, tejükre, bőrükre, gyapjújukra – szükség van az emberiség fennállása óta, ilyen-olyan rendeletekkel nem szabad ellehetetleníteni az ősi foglalkozást.
De mi katolikusabbak vagyunk a pápánál. Saját illetékeseink nem a könnyítéseket keresik, hanem alázatos módon próbálnak végrehajtani minden uniós szabályt, sokszor azt is, amit nem követelnek. Akkor is, ha a gazdáink rovására megy. Tetszelgünk az uniónak.
Ha pedig felvetődik a kérdés, hogy tőlünk nyugatabbra miért lazábbak a követelmények – a trágyatárolókat illetően is –, akkor sejtelmesen mondják: az más, „azok” régi uniósok…
Azt akarják sugallni, az egyenlőséget hirdető Európai Unióban vannak egyenlők és egyenlőbbek? Nem kell mondani, úgyis tudjuk, érezzük… És várjuk, hogy vezetőink minket is az egyenlőbbek körébe vezéreljenek. Nehéz kiállni a gazdák érdeke mellett, de hátha kerül erre is ideje a politikumnak – saját érdekeinek intézése mellett.
