Antal Ilona 1918-ban Csomakőrösön született, ’39-ben házasodott Ördög Dezsővel és került Pákéba. Férje 2004-ben bekövetkezett halála óta a nyarakat Pákéban, a telet lányánál töltötte, most folyamatosan Kovásznán él. Férje mellett, Pákéban a háztartást vezette, jövedelemforrásként a csomakőrösiekhez hasonlóan forgácskalapokat készített. A kalapokat egész Erdélyben értékesítették. A portékával gyalog, szekéren, vonaton eljutottak Kolozsvárig, Nagyváradig. Száz kalapot kötöttek egy abroszba, ennyit vittek a hátukon, hogy eladják vásárokban. Mindenhol jól fogadták, a helyiek szálláshelyet is biztosítottak – elevenítette fel érdeklődésünkre Ilona néni.

Sok jó nem volt életében, gyerekeket vesztett el, de a magyar időben jobb szelek fújtak, élhetőbb volt az élet. A „voluntárok” megjelenése viszont nehéz sorsot hozott. Inkább a tehetősebbektől vitték el a dolgokat, de a szegényebbek sem lehettek nyugodtak. A hadifogságban lévő férje csizmáját az udvari vécében rejtette el – erre is emlékezik Ilona néni.

Nem feledte el szeretett csomakőrösi tanítónőjét sem, Manole Ilonkát. Nagyon szerette, kézimunkakosarat is kötött neki – mesélte.

„Miután meghalt a leánykám, meghalt a fiacskám, a kalapokat a hátamra vettem, a piacokat jártam, ez volt az életem” – összegzett Ördög néni. Búcsúzóul – és intésképpen a mai nemzedéknek – egy verset is elszavalt: Talpra magyar! – a verssorokat százévesen recsegő, de fiatalos hangon, hazafias lendülettel elevenítette fel. Azt sem tagadta, hogy 104 évet kíván élni – túlszárnyalva nagymamáját, aki 103 esztendőt élt meg.