Amint a jó anya, úgy a jó apa ismérveit sem könnyű meghatározni, talán nem is lehet és nem is kell. Minden ember egy külön világ, minden család más és más szabályok, szokások szerint éli az életét. Ennek ellenére magától értetődőnek tartom, hogy a nevelés nem egyedül az anya feladata, hanem a szülők együtt nevelik a gyermeküket. Az utódok érdekében, de a szülők miatt is, mindent meg kell kísérelni, hogy a nevelést úgy értelmezzük, mint ami együtt-egymásért történik.
A ritkaság értelmező szótár szerint egy „értékes darab”. Az apák között ismer Ön ilyen ritkaságot? És ha Ön – aki most éppen kíváncsian olvassa soraimat – éppen egy apa: Ön valóban egy „értékes darab”? Ha igent mond, meg kellene kérdeznünk gyermeke, gyermekei anyját és azután a gyermekeket is.
Ez azért fontos, mert mi magunkat gyakran teljesen másként ítéljük meg, mint mások. Önmagunkkal szemben határtalanul elnézőek vagyunk, és ennek az önértékelésre és tetteink elbírálására nézve következményei vannak.
Nincs olyan tanfolyam, ahol apává vagy anyává képeznek. Vannak nyelvkurzusok, gépírástanfolyamok, autóvezetést oktató vezetésórák, úszóleckéket is vehetünk. A szülői tudományt azonban nem oktatják az iskolákban, mint ahogyan párkapcsolatkurzusok vagy házasságoktatások sincsenek. Itt-ott talán szerveznek jegyeskurzusokat, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a jegyespárok szívesebben vállalják a többnapos, fárasztó terepezéseket néhány, a közösségi oldalakon is osztható fotóért, mint azt, hogy néhány órát szánjanak a párjuk mélyebb megismerésére.
De tulajdonképpen miért nincsenek ilyen apává, anyává nevelő tanfolyamok? Mindenkinek azon kellene fáradoznia, hogy „értékes darabbá” váljon.
Ismerek jó néhány apát, akik ilyen rejtett „kincsnek” tartják magukat. Talán éppen ők azok, akik „a szigorúság és fegyelmezés nekem se ártott” elve szerint nevelnek. Meggyőződésük, hogy a nevelés tudományát az ember az anyatejjel együtt szívja magába.
Nemrég egy férjeknek és édesapáknak szervezett lelki hétvégére toboroztam résztvevőket. Több férfitársam is azzal hárított: amíg mi „együttlétezünk”, addig ők a gyermekeikkel töltenek értékes időt. Egy másik férfi ugyanakkor azt mondta: néhány napig nem lesz a fiai mellett, de egy ilyen tanulós, lelkizős közösségi alkalom erejével legalább fél évig tudatosabb, odafigyelőbb, lelkesebb apa tud és akar lenni.
Szent Ágoston egyik ismert mondása szerint „a szülők élete az első és legfontosabb könyv, amelyben a gyermekek olvasnak”. Az összhang a nevelésben harmonikus együttélést feltételez a szülőknél, ami a gyerekek számára példakép. Éppen ezért az apának és az anyának mindent meg kellene kísérelnie, hogy az együttnevelést meg tudják valósítani, hogy elkerüljék a passzív egymás mellett élést, mert ez az első lépcsőfoka lehet az egymás elleni életnek.
Egy jó apát többek között arról lehet felismerni, hogy ő a családjával szembeni felelősségének mindig tudatában van. Ezért a családi közösség számára mindenek fölött áll. Sokat ad arra, hogy a család minden tagja rendben legyen testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt.
Sok apát a munkája olyan erősen igénybe veszi, hogy a nevelési feladatok ellátására nem tud rendelkezésre állni. Emiatt ők is szenvednek, de még jobban a gyermekek és az anyák. Az anyák is ritka esetben maradnak otthon a gyermekek és a konyhai munka mellett, mert a szerepmegosztás a családokban meglehetősen rugalmassá vált, ezért aztán a segítőkész együttműködés terén még ugyancsak sok a teendő.
Kertész Tibor,
a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ munkatársa
(folytatjuk)
