Niegel Farage:Aki nyakig benne volt a Brexitben avagy Miért lépett ki Nagy-Britannia az Európai Unióból?

2018. március 24., szombat, Kitekintő

Ha egy nagy kormány rossz, akkor képzelje el, hogy mennyivel rosszabb lenne két nagy kormány. De az Európában élő embereknek ezzel kell megbirkózniuk: saját országuk felduzzadt kormányával és az európai nemzetek fölötti kormánnyal, amit most Európai Uniónak hívnak. Bürokrácia kétszer! Milyen ez a horrorshow?

Nos, valójában fogalma sincs az egészről. Rosszabb, mint gondolná. Higgye el nekem, tudom, mert tizenhét éven át képviseltem Délkelet-Angliát az Európai Parlament, az EU jogalkotó testületének tagjaként. Az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártjának (UKIP) voltam a vezetője, vezettem Nagy-Britanniát az Európai Unió elhagyására. Örökkévaló hitük szerint ez 2016. június 23-án megtörtént: az Egyesült Királyság elhagyta az Európai Uniót. A világ brexitként ismeri ezt.

A brexit a nemzeti szuverenitásról szól. Ne értse félre: szeretem a nemzeteket. Szeretem a határokat. Szeretem azokat a népeket, akik e határokon belül élnek, és saját törvényeket hoznak. De nem tetszik, amikor arc nélküli bürokraták törvényeket hoznak olyan nemzetek számára, amelyekben nem ők élnek.

Pedig ezt teszik az Európai Unióban.

Képzelje el, amikor egy belga megmondja egy britnek, hogy mennyit számlázhat ügyfeleinek – vagy fordítva. Az EU bürokratái ezt sokféleképpen megteszik, egész nap, mindennap. Ez az elit összeesküvése.

Kikből áll az elit? Nos, egy csomó beképzelt, túlfizetett szociális mérnökből, akik haszontalan felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, akik soha nem végeztek rendes, mindennapi munkát életükben, és nincs kapcsolatuk tisztességes emberekkel. Én egy olasz gazda vagy egy francia pék mindennapi józan eszét többre becsülöm az EU-bürokrata napi száraz intellektualizmusánál.

És ezeket a dolgokat nem Európa-ellenes emberként mondom; szeretem Európát! Fantasztikusan izgalmas, nagy kontinens: különböző népekkel, nyelvekkel és kultúrákkal. Ezeket a népeket, nyelvüket és kultúrájukat fosztogatja sikeresen egy hatalmas, egyre bővülő bürokrácia, az Európai Unió.

Az emberek azt kérdik: Nincs egy olyan parlament, egy európai parlament, amely Európa népét képviseli? Nos, van, de ennek a testületnek nincs valódi ereje; nem hozhatja meg saját törvényeit. A tényleges hatalom az Európai Bizottság kezében van. Ők nem megválasztottak, de eltávolítani sem lehet őket, ezért ennyire abszurd az egész.

Az Európai Parlament Brüsszelben ülésezik. Legalábbis ezt gondoltam, amikor engem is megválasztottak. De tudja, hogy havonta egyszer mi történik? Az irodánkat és a papírokat nagy, műanyag ládákba rakják, ezeket teherautóra teszik, majd Európa autópályáin közel 600 kilométert délre haladva egy francia városba, Strasbourgba viszik. Itt négy napig irodánkat és papírjainkat egy új hivatalban helyezik el, és a parlament ott ülésezik. Évente tizenkétszer megtörténik ez az oda-vissza hacacáré, ráadásul egy szervezet irányítása alatt, amely azt állítja, csökkenteni kívánja ökológiai lábnyomát! És ez egy olyan szervezet, amelynek számláit az elmúlt húsz év során egyszer sem találták rendben a könyvvizsgálók!

Ez ... egy parlament? Inkább vándorcirkusz.

Egész Európa tudja, hogy évente közel 300 millió eurót költenek arra, hogy ezt a költözést Brüsszel és Strasbourg között biztosítsák, hát akkor miért nem reformálják meg? Nos, az EU szerkezete olyan, hogy megváltoztatása szerződések átírását kéri még ahhoz is, hogy évente tizenkétszer ne hurcoljanak át mindent Strasbourgba. És tudod, mit? A franciák sosem fognak ebbe beleegyezni, mert gazdasági érdekük, hogy a vándorcirkusz Strasbourgba menjen. Mert kidolgoztak egy olyan jogalkotási rendszert, ahol nemcsak a választók nem változtathatnak semmit, de maguk az intézmények is képtelenek reformra.

Sajnos, ez nem vicces. Hadd mondjak egy példát, amit honfitársaim túl jól ismernek.

Az Egyesült Királyság sziget; tengerrel van körülvéve, és mégis, az Európai Unió tagjaként a brit felségterületek vizében kifogott hal 20 százalékát szabad csak kihalásznunk. Ami azt jelentette, hogy több tízezer munkahely elveszett Nagy-Britannia tengerparti közösségeiben, mivel ténylegesen feladtuk azt a képességünket, hogy ellenőrizzük az egyik legnagyobb erőforrásunkat, amelyet átadtunk a brüsszeli székhelyű bürokráciának. Nem csoda, hogy elhagytuk az EU-t.

Ismétlem, semmi bajom Európával; épp ellenkezőleg. Jó kapcsolatot akarok az összes európai nemzet között. Virágzó, szabad és tisztességes kereskedelmet akarok ezek között a nemzetek között. De elátkoznak, ha brit állampolgári jogaimról lemondok, és néhány eurokrata mondja meg nekem, hogyan éljek.

Nem fogom megtenni, és biztos vagyok benne, hogy a kontinensen végül a franciák és az olaszok sem fogják engedni, hogy mindez így működjék, míg a világ...

(Forrás: Youtube)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt vesz-e a december 1-jei parlamenti választásokon?







eredmények
szavazatok száma 127
szavazógép
2018-03-25: Nemzet-nemzetiség - Sabin Gherman:

A magyarok napja alkalmából nézzünk szét egy kicsit a saját portánkon is (Román szemmel)

Március 15-e körül médiánknak és politikusainknak is eszébe jut Erdély – hirtelen évezredes értékekről, elnyomásokról, ugyanolyan évezredes vitézségekről hallunk, és Ippet, Ördögkutat is muszáj megemlíteni. Hébe-hóba egy-egy tisztességes történész is betéved a stúdiókba, aki megpróbál a román sereg által elkövetett szörnyűségekről is beszélni – de nincs esélye a kárpáti harsonákkal szemben. Az erdélyi autópályáról egy hang sem esik – ezer év múlva is beszélni fognak róla, természetesen egy másik évezredes törekvésként.
2018-03-24: Magazin - Demeter J. Ildikó:

Több zene, mint színház (Szent György Napok)

Végleges a Szent György Napok kulturális hetének műsora is, és már minden előadásra – a bábszínháziakra is – jegyet lehet váltani a főtéri városi szervezőirodában. Az idei kínálatban kevesebb a színház és több a hangverseny, amit azzal indokoltak, hogy a városünnep után, május elején kezdődik a Reflex nemzetközi színházi fesztivál.