Viorica Dăncilă miniszterelnök egy 2012-es, jellemző módon a kormánypárti sajtó által megszellőztetett dokumentumból kiindulva kiderítette, ezek a brüsszeliek az elmúlt időszakban már többször elkövették e pofátlan tettet. Ami egyenértékű az igazságszolgáltatásba történő beavatkozással, elvégre egyfajta feketelistát nyújtottak be Bukarestnek, azokról a nagyvadaknak tekinthető befolyásos politikusokról, akiket el kell távolítani a közéletből. Dăncilă gyorsan levelet is írt Jean-Claude Junckernek, az EB elnökének magyarázatot követelve, ez egyelőre nem érkezett meg.

Elvi szinten még tetszetős is lehetne a kormányfő fellépése, elvégre elfogadhatatlannak minősíti, hogy kívülről csak úgy beleszóljanak a romániai igazságszolgáltatás működésébe. Nem teljesen világos viszont, egyrészt, ha egy évek óta létező módszerről van szó, miért pont most lett ilyen időszerű, másrészt miért volt szükség ez alkalommal is az egyik házi hírtévére a nagy leleplezéshez és a kemény nyilatkozatokhoz. Eddig senkit sem zavart ez a helyzet? Az sem teljesen egyértelmű, hogy pontosan mi a gond azzal, ha netán Brüsszel arra is kíváncsi, hogy az EU egyik tagországában némely, egykor vagy akár most magas beosztásban lévő közszereplők – akiket nagy valószínűséggel mégiscsak igen káros félrelépésen értek – esetében mit is tesz az igazságszolgáltatás.

A román igazságügyi rendszer anomáliáit ugyanakkor sem Brüsszel, sem Washington helyreutasítása nem fogja rendezni, éppen ezért Viorica Dăncilă fellépése és magyarázatkérő levelének haszna nagyjából egyenlő a nullával, alkalmas viszont egy újabb fejezet nyitására a párhuzamos állam elleni harcban. Elvégre a „feketelistákról, nagyvadakról” regélő agyrém elsőrangú bizonyítéka lehet annak, hogy a korrupciós ügyek valójában a politikai tisztogatást szolgálják, külföldi megrendelésre. Arra viszont még véletlenül sem ad választ e nagy leleplezés, hogy mely idegen érdeket kellene felfedeznünk például Markó Attila volt képviselő vagy Horváth Anna volt kolozsvári alpolgármester elítélése mögött. Amint arra sem, hogy a sokat vitatott igazságügyi és a büntetőjogi törvények elfogadott és tervezett módosításai, pár személy menesztésének követelése, valamint legújabban néhány intézményközi együttműködési megállapodás nyilvánosságra hozatala rendet képes-e teremteni az ügyészségek, a román hírszerző szolgálatok és nem utolsósorban az ítélőszékek háza táján, olyannyira, hogy bírósági döntések sorozatát követően ne kelljen minden alkalommal a szekusállam és a kettős mérce fogalmait boncolgatni. Netán azon agyalni, hogy hol is lehetnek az igazi feketelisták, vagy ki, miért és milyen könnyen válhat nagyvaddá?