Bagota Béla 2010-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Grunwalsky Ferenc és Kende János osztályában. Tiszta kézzel című kisjátékfilmjével elnyerte a legjobb diplomafilmnek járó Simó-díjat. A Valant a Magyar Nemzeti Filmalap 292 millió forinttal támogatta, a film a Mozinet forgalmazásában, tervek szerint 2019-ben kerül a mozikba. A magyar játékfilm főszereplője Krisztik Csaba, mellette kolozsvári (Hatházi András, Pál Emőke), sepsiszentgyörgyi (Fekete-Lovas Zsolt, Mátray László), marosvásárhelyi (Tollas Gábor) színészek is játszanak benne. Operatőre Garas Dániel, zeneszerzője Márkos Albert, producere Kántor László (Mátrix Film), látványtervezője pedig a sepsiszentgyörgyi Damokos Csaba dizájner.

Az első filmes rendező alkotásának fő helyszíne a völgybe szorított székelyföldi bányászváros, Balánbánya. Egyébként a produkció címe a kisváros nevének és a völgy román megnevezésének (vale) „keresztezéséből” jött létre, valójában fikciós helyszínt jelöl, a film ugyanis nem Balánbányáról szóló dokumentumfilm. Február 16-tól március 22-ig Balánbányán forgattak, ezen a héten pedig Brassóban és Sepsiszentgyörgyön (a megyei kórházban) folytatják a munkát, majd Budapesten fejezik be, tervek szerint április közepén.

A Nagyhagymás bércei közé rejtett, többé-kevésbé elhagyatott települést hosszas keresés után találta meg Bagota Béla: tökéletes környezet filmjéhez, egyediségével különleges hangulatot teremt. Forgatókönyvét is e helyszín szerint véglegesítette, korábban ugyanis úgy gondolta, Magyarországon forgatná le filmjét, ám ott nincs olyan havas kisváros, mint Balánbánya, ahol télen sokáig megmarad a hó, ami szervesen kapcsolódik a történethez.

A lélektani krimi sztoriját a filmalap tájékoztatója ekképp összegzi: a ’89-es romániai forradalom káoszában egy 13 éves kislány nyomtalanul eltűnik Valan bányászvárosból. Huszonkét évvel később az eltűnt lány bátyja, Péter (Krisztik Csaba) rendőrként nyomoz egy gyermekkereskedelmi ügyben Brassóban. Amikor egy veszélyes bevetés után megtudja, hogy szülővárosa környékén egy holttestre bukkantak, arra gondol, hogy a húgát találták meg. Péter hosszú idő után visszatér Valanba, ahol időközben bezárták a bányát – ez a rendező szerint meghatározza a bűnügyi szálakat és az emberek közötti erőviszonyokat –, és szembe kell néznie a gyermekkora óta kísértő múlttal, s az elzárt helyen emlékei mellett egy kegyetlen gyilkosság is kirajzolódik. Bagota Béla rendező úgy véli, „ugyanazokat a problémákat addig kapjuk vissza a múltunkból, amíg vissza nem fejtjük a valódi okokat, és megoldást nem találunk rájuk”. A Valan egy ilyen történet: a főszereplőnek gyermekkorában rejtélyes körülmények között eltűnt a húga, ami az egész életét beárnyékolja, Pétert pedig folyamatosan kísérti a feldolgozhatatlan esemény. Az erdélyi krimi azokra a gyermekekre, fiatalkorúakra fókuszál, akik egyik pillanatról a másikra nyomtalanul eltűnnek, „fellegtelenebb fényképükkel találkozunk a hírekben, sóhajtunk egy nagyot a szörnyűségen, majd megpróbálunk továbblépni...”

Bagota Béla a Filmtettnek adott interjújában kijelentette: „Olyan konfliktusforrások szivárogtak be a forgatókönyvbe, amelyek a környezetből táplálkoztak. Nem arra a sztereotípiára kell gondolni, hogy milyen problémák éleződnek ki a románok és az erdélyi magyarok között, inkább arra, hogy ebben a kelet-közép-európai országban erőszakos módon, véráldozattal eszközölték ki a rendszerváltást, és az ebből fakadó társadalmi feszültség máig éreztetheti hatását, akár egy ilyen kis településen is. De a leghangsúlyosabb motívum, ami a helyszínnel együtt került a filmbe, hogy Romániában és Ukrajnában a mai napig központi probléma a gyermekkereskedelem. Tranzitországként Magyarország és az EU más államai is érintettek, de Romániában nagyon szembeötlő probléma, a történetben így fontos szerepet kapott, hogyan válnak a gyermekek áldozattá a felnőttek különböző érdekei mentén.” „Nem azért megyünk Erdélybe – magyarázza a filmrendező –, hogy képeslapokat gyártsunk. Nem szeretném idealizálni az itteni helyzetet, sem pesszimistán bemutatni. Az a célom, hogy a közeg és az atmoszféra lehetőleg sallangmentes és hiteles legyen, hogy a jó és a rossz, a szép és a csúnya helyzetek is az autentikusságból táplálkozzanak, és nem csak abból, hogy mi milyen irányba akarjuk tekerni a történetet.”