Legfelül a hústermékek díszelegtek. Füstölt szalonna, többféle kolbász, szalámi. Minek eladni aprópénzért a vágóállatot, mikor a feldolgozással többletérték teremthető.

Nem feledték kertjeink értéktárának fűszernövényeit sem. Kecses csokorba kötött szárított kapor, csombor, hosszú fűzér csípős paprikából (ki meri mondani, hogy csak a szegedi az igazi?), szép koszorúba font fokhagyma, hagyma ontotta illatát. Erdők-mezők és kertek terméseiből készült dzsemek, befőttek, kompótok, savanyúságok csábították a szemlélődőket. Felcímkézett üvegekben sorakoztak a finomságok, fel sem lehet sorolni, mennyi különlegességet állítottak elő az ozsdolai asszonyok. A méhészek a maguk során mézzel, virágporral, propolisszal gazdagították az ajánlatot.

Egy kosárnyi tojás is ott díszelgett. Tyúk, kacsa, liba, pulyka tojása – ennél több hagyományos háziszárnyasunk nincs is, de ezek mind megtalálhatóak az ozsdolai portákon.

A szövetkezés nem újdonság a faluban – a végére hagytuk a kiállított, az összefogás sikerét bizonyító tejtermékeket. A Kézdi Lacto Coop Szövetkezet címkéivel kerülnek a forgalomba a Székelykeresztúron készülő finomságok. Egyedi ízük az ozsdolai tejnek is köszönhető, hiszen a helyi gazdaegyesület alapító tagja a szövetkezetnek, a tejet a szervezeten keresztül értékesítik a gazdák. Ha nem létesítenek szövetkezetet, mára csak emlék lenne a tejtermelés Felső-Háromszéken. De a Covalact kivonulását ellensúlyozta a szövetkezet, melynek születésénél a gazdatársadalom, a politikum, önkormányzatok, intézmények bábáskodtak közösen. Dicséretes összefogás, de ami mindennél fontosabb: eredményes. Ilyen sikereket lehetne elérni az ozsdolai kiállításon bemutatott házias termékekkel is. Higgyék el, kelendők lesznek a helyben készült „háziszőttesek” is, csak piacra kell vinni őket. Ozsdolán már csak ez maradt hátra, a termékeket kigondolták, elkészítették, piacképesen csomagolták, a stand révén a reklámozást is megkezdték.