Megzavarta a hódok viselkedését az utóbbi napok áradásözöne. Március 15-én a déli órákban a Feketeügy lécfalvi hídjának közelében kaptunk lencsevégre egy hódot, amely a parton kényeztette magát: élvezte a napsütést, tisztította bundáját, néha a folyóba csobbant. Mintha észre sem vette volna, hogy a túlsó partról fényképezzük. Mi több, néhány óra múlva – négy óra körül – ugyanott tevékenykedett. Jobban mondva szundizott, a bundája akkor már száraz volt, csak egy-egy ásításra futotta idejéből és erejéből.
A hódok a csendet, nyugalmat szeretik. Általában az esti órákban aktívak, egészen reggelig, nem igen lehet őket napközben látni. Kis Attila erdészmérnök, a Katrosa vadászegyesület vezetője érdeklődésünkre elmondta: minden bizonnyal az árvíz zavarta meg, fárasztotta ki a hódot, ezért változott magatartása. Betegség is szóba jöhet, de a látott viselkedés nem erre utal – mondta a szakember.
A közönséges – európai vagy ázsiaiként is nyilvántartott – hód (castor fiber) a 19. században jutott a kihalás közelébe. Az 1920-as években indultak el az első visszatelepítési programok a skandináv és a balti területeken, amelyek aztán az 1980-as, 90-es években új lendületet kaptak Közép- és Dél-Európában is – írja a Wikipédia. Romániában az 1990-es évek végén történtek visszatelepítések a brassói erdészeti kutatási intézmény részvételével. Akkor 21 hódot hoztak Bajorországból, és az Olt, Maros és Ialomița folyók bizonyos szakaszain engedték szabadon őket.
A visszatelepítés igen jól sikerült, ma már nincs olyan folyóvíz Háromszéken, ahol ne lennének jelen a hódok (hozzátesszük: tó sem, például a Rétyi-tó partján is észlelhető jelenlétük) – értékelte Kis Attila, aki az egyesülete által kezelt területekről adott példákat. Szentlélek és Katrosa között mintegy száz hód él a Kászon patakában, sokkal több, mint amennyit a körzet elbír. Zágon, Kovászna patakának minden mellékágában ott vannak, egyelőre csak Kommandón nem jelenetek meg. Nemrég Nagyborosnyón egy házra zuhant egy fűzfa, amelyet hódok döntöttek ki – sorolta a szakember.
Kovászna központjában mindennapos a jelenlétük, a laposfarkúak az emberek közelségét is megszokták, zavartalanul élnek a Dózsa-park melletti vízfolyásban. 2012-ben a város központjában, a Kovászna patakába beömlő kis vízfolyásban fogtak hódot – nem jogszerűen, mert védett állat, a kóbor kutyák befogásához használt szerszámmal ejtették rabságba.
A hód szigorú védettséget élvez – de például a skandináv országokban vadásszák –, itthon semmilyen körülmények között nem lőhető, a túlszaporodott állomány kártevése pedig jelentős. Gátjaikkal hozzájárulnak a mezőgazdasági vagy lakott területek elöntéséhez. Átfúrják a védőgátak falát, kidöntik a vizek menti fákat. Kárt tesznek a kultúrákban, eszik a répát, kukoricát – vázolta Kis Attila. (A közhiedelemmel ellentétben a hód a növényevők, rágcsálók családjába tartozik. Habár vizes környezetben él, nem fogyaszt halat – szerk. megj.)
Mint sok más állat esetében – medve, farkas, hiúz, vadmacska –, a hódok védelme is az állomány túlzott növekedéséhez vezetett, felborítva a természetes egyensúlyt, nem utolsó sorban az emberrel való együttélésükben is gondot okoznak – értékelte a szakember.
