Hosszú idő óta feszültséget okoz Olaszországban — kiélezve az eddig barátságosnak mondható román—olasz viszonyt is — az unióban meginduló migráció, jelesen a félszigeten megtelepedő romániai cigány közösségek magatartása. A növekvő bűnözés, az erőszak uralgása, a nagyvárosok mellett létrejövő roma barakktáborok lakóinak viselkedése (az együttélés semmilyen közösségi normáit nem tartják be) szinte lehetetlen helyzetbe hozta az olasz hatóságokat.
Ráadásul az elmúlt esztendőben különféle gyilkossági esetek, rablások, más bűncselekmények miatt állandó atrocitások érik jobboldali hőzöngők részéről a roma telepeket, lehetetlen helyzetbe hozva a nagy számú, békés romániai román munkavállalót is. A nemrég hivatalban lévő, Berlusconi vezette olasz jobboldal drasztikus lépésre szánta el magát, kezdeményezve az országban tartózkodó — s minden jel szerint továbbra is Olaszországban élni akaró! — romák nyilvántartásba vételét. Az ujjlenyomatvétellel is összekötött összeírást azzal indokolják, hogy az országban többnyire illegálisan tartózkodó romániai romák az elmúlt időszakban több súlyos bűncselekményt is elkövettek, s a helyzet egészen egyszerűen tarthatatlanná vált. Múlt héten a romák nyilvántartásba vételét célzó akció leállítását követelte az Európa Parlament, a szocialista, a zöld, a liberális frakció által benyújtott javaslat súlyosan elmarasztalta az olasz kormányt. Az EP 336 szavazattal elfogadta a határozatot, amely ellen kétszázan szavaztak, és hetvenheten tartózkodtak. Az EP szerint az olasz kormány kezdeményezése faji és etnikai alapú diszkriminációnak tekinthető, s az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelmét garantáló európai egyezmény l4. cikkelye alapján egyébként is tilos. Az elmarasztalással mindenféleképpen egyet is lehetne érteni, ha az EP a nemes eszméken és a szép szavakon kívül valamiféle reális megoldás lehetőségét is vázolná. De nem teszi. Teljesen világos, hogy a helyzetet az olasz kormány egymagában képtelen kezelni és megoldani. Már régen közös uniós akciótervet kellett volna kidolgozni a roma integrációt illetően, hiszen az európai határok eltűnésével, az egyre fokozódó és növekvő uniós migráció következtében a roma integráció halogatása újabb és újabb képtelen és veszélyes helyzeteket teremt. Az EP egyebekben tiszteletre méltó döntése önmagában kevés. Egyre világosabb, hogy közös európai roma stratégiát kellene végre kidolgozni, amely kizárhatná az olaszországihoz hasonló tragikus esetek megismétlődését.