Hogy e szándéknyilatkozat illeszkedik-e vagy sem az alkotmány betűjéhez, kifejtik majd az alkotmányjogászok, noha a bukaresti kezdeményezés szerint a moldovaiaknak kell eldönteniük, mit szeretnének, minden további lépés akaratuktól függ. Az viszont hamarabb kiderül, hogy belpolitikai, de főként geopolitikai értelemben milyen hullámokat eredményez majd e nyilatkozat, örülnek-e annak az oroszbarát moldovaiak és maguk az oroszok. Kérdés, miként értékeli majd ezt az állásfoglalást az efféle változtatásoktól idegenkedő Európai Unió, illetve a rideg katonai érdekeket szem előtt tartó szövetség. A német példa kivételével a határmódosítás ügye érzékeny kérdés nem csupán térségünkben, hanem az egész Európában, mind az öreg kontinens, mind a világ befolyásos politikusai ódzkodnak a határok átrajzolásától. Rendszerint ugyanis érdekeikkel ellentétes helyzettel szembesülnek: ez mind Koszovó, mind a Krím félsziget esetében érzékelhető. Legjobbnak azt tartják, ha a történelmi sérelmekkel teli Pandóra-szelence zárva marad.

A határkérdés képlékenységéhez képest viszont bizonyosság, hogy Bukarest, miközben újólag megerősíti, támogatja moldovai nemzettársait, továbbra sem hajlandó elfogadni a székelyföldi autonómiatörekvést. A parlament ünnepi ülésén Novák Csaba Zoltán szenátor is ezt tette szóvá a pulpitusról, mondván, Romániában természetesnek és indokoltnak tartják a besszarábiai románság önrendelkezési jogát, miközben a magyarság – helyi, kulturális vagy területi – autonómiára vonatkozó igényét következetesen elutasítják. S hogy ne csupán bíráljon, a remény hangján is szólt: a besszarábiai példa kapcsán akár bizakodhatnak is a romániai magyarok, óhajaik meghallgatásra találnak majd.

Egyelőre viszont a képviselőház közigazgatási és kisebbségügyi bizottságában is elvetették a Székelyföld területi autonómiájával kapcsolatos törvénytervezetet. Ám az önrendelkezés kérdéskörét, a nemzeti kisebbségek problémáit nem lehet a végtelenségig halogatni, leseperni az asztalról, ezt bizonyítja maga Románia is, amikor kiemelt figyelemmel követi az ország területén kívül élő román nemzetiségűek sorsát, javítani kíván helyzetükön. Nem csoda, ezt teszi minden magára adó nemzet a közigazgatási határain kívül rekedt honfitársaival. Erre hivatkozva kérhetnek, követelhetnek hasonló bánásmódot más nemzeti kisebbségek is: hiszen ami jár a besszarábiai románoknak, az megilleti az erdélyi, székelyföldi magyarokat is. A centenárium éve arra is jó alkalom, hogy az államalkotó közösség egyszer s mindenkorra szakítson azokkal a nézetekkel, amelyek a történelem szemétkosarába valók.