Nagycsütörtöki ima

2018. március 29., csütörtök, Jegyzet
Nagy B. Sándor

Gyakran előfordul, hogy nem tudunk aludni a nehéz napok előtt. Kinyílik a szemünk, egy ideig zavarosan keringenek agyunkban a gondolatok, aztán a megoldásra váró problémák örvényében egyre tisztábban, élesebben rajzolódik ki bennünk a felismerés, hogy bizony ebből már nem lesz alvás reggelig…

Hogyan lehetne megérteni? Miként lehetne végiggondolni, elfogadni, elrendezni magunkban? Kétségbeesett tapogatózás a tudat mélyén, míg lassan erőt vesz rajtunk a bizonyosság, hogy képtelenek vagyunk megbirkózni a feladattal. Merülünk, és nincs mibe kapaszkodni. Akár a vészkijárat fölött a jelzőlámpa fénye, világít lelkünk végtelen sötétségében a kérdés: miért?

Tudjuk, hogy jó lenne imádkozni, megbeszélni mindent, közösen találni valami megoldást… De vajon mi lenne jó nekünk, mi lenne a jó megoldás? És hogyan lehetne megtalálni a szavakat? „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” – hangzott a felszólítás azon a bizonyos nagycsütörtökön, de mit tegyen az, aki nem tud, vagy már nincs ereje imádkozni? Belefáradtunk a kéréseinkbe, mert mi csak kérni tudunk, rendszeresen, kitartóan… És reménykedni, amíg minden össze nem omlik körülöttünk.

Ahogy nézzük a fényeket a szoba falán, egyszer csak zuhanni kezdünk vissza a múltba, gyermekkorunkba, rég nem látott baráti arcok közé. Antanténusz, szórakaténusz… Indulhat a bújócska, micsoda öröm és izgalom… Távolodó nevetés, millió apró zajból összeálló borzongató csendek, szaladás a szürkülő ég alatt, orrunkban a feléledő nyári virágok illatával… Izzadt tenyerünkbe beleragad a por, ahogy hasalunk a földön a bokrok tövében… Azóta sem éreztünk ilyen határtalan boldogságot, szabadságot.

A félelmetes nagycsütörtöki ürességben, egyre kevésbé értjük az összefüggéseket, végtelenül távolinak tűnik minden, ami értelmet adhatna az életünknek. Miért… Milyen hátborzongató otthontalanság rejlik ebben a kérdésben… Csak fekszünk az olajfák alatt kimerülten, álmok, tervek nélkül, és érezzük, hogy hiába is próbálnánk újjáépíteni erős várunkat…

Aztán a kisfiúnk álmában odaérinti fejét a vállunkhoz, kezecskéjét becsúsztatja a nyakunk alá, vagy megcsörren a telefon, és a nagylányunk elmondja, hogy minden rendben a buliban. Életmentő kis gesztusok a másik világból, a valóságból. Hát ez az! Ez már az ő életük, az ő szabadságuk. Mintegy varázsütésre megszűnik bennünk a félelem, és nem marad más, csak a szeretet.

És végre felhangzik a nagycsütörtöki ima: „Őértük könyörgök… azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém…”

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 533
szavazógép
2018-03-29: Máról holnapra - Mózes László:

Szemétkosárba a kettős mércével

Kettős mércét kifogásolt a bukaresti parlament ünnepi ülésén az RMDSZ. A honatyák Besszarábia és Románia egyesülésének századik évfordulójára emlékeztek, elfogadva egy nyilatkozatot, amelyben jogos törekvésnek nevezik Románia és a Moldovai Köztársaság újraegyesítésének óhaját, és leszögezik: a román–moldovai újraegyesítés a moldovai állampolgárokon múlik.
2018-03-29: Közélet - Fekete Réka:

Az elfogadás ünnepe

A Down-szindrómás gyermekek fejlesztését és befogadását szorgalmazó Philadelphia Pro Familia Support Egyesület által kezdeményezett, hatodik alkalommal megszervezett Fogadd el, fogadj el program keddi sepsiszentgyörgyi záróeseményén a fogyatékkal élőkkel szembeni szemléletük megváltozásáról és saját érzelmeikről beszéltek a részt vevő diákok. A Székely Mikó Kollégium dísztermében tartott rendezvényre több helyi iskolából érkeztek diákcsoportok, amelyek tanítói fontosnak tartották, hogy tanítványaik találkozzanak a mássággal, a sérült gyermekeket befogadó közösségekkel.