Demeter J. Ildikó
A szükségesnél majdnem negyedével több aláírás gyűlt össze az őshonos európai kisebbségek védelmére, és ez azt jelenti, hogy a Minority SafePack polgári kezdeményezést már nem seperhetik félre az Európai Unió döntéshozói. Az aláírások ellenőrzése még ezután kezdődik, minden országban külön, és bár várhatóan lesznek olyanok, amelyeket törölni fognak, valószínű, hogy még mindig marad egymillió, tehát a kérdéssel az Európai Bizottságnak foglalkoznia kell.
Első reakciónk az öröm lehet, hogy íme, sikerült egy fontos és nehéz lépést megtenni jogaink érvényesítésének irányába. És ha megnézzük, hogy az aláírások zöme Magyarországról és a trianoni döntéssel határon kívül került magyarságtól származik, büszkék is lehetünk: íme, Dávid mozdulni kényszeríti Góliátot. Aki egyszer már elutasította a kisebbségek folyamodványát, azzal az indoklással, hogy nem rá tartozik helyzetük rendezése. Elég méltatlan álláspont egy európai testülettől, amely veszélyeztetett növények, állatok és a bűnözők emberi jogainak védelmében nem habozik fellépni, de legalább tudjuk, kivel állunk szemben. A következő időszakban ugyanis még keményebb harc következik: meg kell szerezni a megfelelő arányú politikai támogatottságot az Európai Kisebbségek Föderatív Uniója (FUEN) által részben már kidolgozott jogszabály-javaslatok megszavazásához. Az aláírásgyűjtés sikere ehhez jó lendületet ad, ám aggódni valónk is van bőven.
Nem éppen biztató, hogy a földrészünkön őshonos nemzeti kisebbségek ötven millió lélekre becsült táborából a Kárpát-medencén kívül alig pár százezren szántak rá néhány percet a támogatói ív kitöltésére. Ez még azzal is nehezen magyarázható, hogy Európa boldogabbik felén már jól szabályozott jogrendszer és működő mechanizmusok segítik a más ajkú, más kultúrájú közösségek megmaradását. A közöny nem jó ajánlólevél, és ha ehhez hozzáadjuk a kezdeményezés által leginkább érintett országok, Románia és Szlovákia heves ellenállását – ne feledjük, perbe is szálltak ellene –, akkor beláthatjuk, milyen herkulesi feladat lesz a többséget meggyőzni arról, hogy kényelmességét legyőzve megszavazzon valamit, amiről eddig tudomást sem igen akart venni. Hiszen évtizedek teltek el, amíg észrevették, hogy Bukarest nyilatkozatai a példaértékű kisebbségi jogokról csak üres szavak, a valóság egészen másként fest. Erre is az erdélyi magyar pártok és szervezetek árnyékjelentései hívták fel a figyelmet, a nemzetközi jogvédők ugyanis legfeljebb a romák diszkriminációját tették szóvá; talán ettől kezdve más jogsértéseket is észrevesznek. Van idejük, hiszen a Minority SafePack várhatóan 2019 végén kerül napirendre Brüsszelben.
A fő kérdés azonban továbbra is az marad számunkra, hogy Románia mit fog betartani abból, amit majd (remélhetőleg) megszavaznak az uniós politikusok. Hiszen eddig sem a jogszabályok hiányoztak az erdélyi magyarságnak – hanem a jóindulat.
