Az egyesületet a szükség hozta létre: mindenkinek visszaszolgáltatták a valaha államosított erdejét, ám a felaprózódott parcellákkal – mindegyik örökhagyó után legalább ketten-hárman léptek be – nem tudtak mit kezdeni az örökösök. Még azoknak sem volt egyértelmű, mit jelent erdőtulajdonosnak lenni, akik nem származtak el, mindvégig Bölönben laktak, és elbeszélésekből többé-kevésbé tudták, eleiknek hol, merre volt tulajdona, és az egykoron miként hajtott hasznot. Örökségüket nem tudták hasznosítani, mert üzemtervet jelentéktelen területekre nem készítenek, annak hiányában pedig kitermelni sem lehet. Pedig igencsak jó az erdők minősége! A bölöni vagyont ugyanis nem károsították annyira az elmúlt rendszer ötéves tervei, mert a jelentősebbnek mondható fakitermelést csak a nyolcvanas évek elején kezdték el, miután a sokat emlegetett korlátnál és a borvíz felé nagyobb teherbírású autók számára megfelelő utat alakítottak ki.

Sikó Imre sikernek könyveli el, hogy területük felvigyázására a baróti magánerdészet külön szakembert rendelt ki és hogy az egyesületbe újonnan belépők számára az üzemtervet már jóval olcsóbban tudták elkészíttetni: 2014-ben még 75 lejt, nemrég csak 35 lejt kértek a hektáronkénti szakmunkákért.

Sikó úgy véli, amennyiben kicsit jobban bele tudnak szólni dolgaikba, a költségek tovább eshetnek. Nézete szerint nem helyénvaló az, hogy egyesek különösebb korlátozás nélkül vadászgatnak erdeikben (ráadásul olyankor a tulajdonosok még csak be sem tehetik lábukat oda), vagy elviszik az ott termett gombát és erdei gyümölcsöt. „Ha vadászni akarnak, fizessenek, a gombát és az erdei gyümölcsöt nekünk kell begyűjtenünk és hasznosítanunk. Ha ezt elérjük, a haszon visszaforgatása által a mostaniaknál is sokkal kedvezőbb feltételeket tudunk biztosítani” – mondotta.

Sikó arra buzdítja a mintegy négyszáz hektár magánerdő tulajdonosát, akik még nem léptek be az egyesületbe, hogy tegyék meg azt, hiszen elődeik munkájának gyümölcsét csak akkor élvezhetik, ha egységesen lépnek fel és cselekszenek.