A népzene és a régi korok városi zenéjének találkozása rendkívüli élményt nyújtott a hallgatóságnak. A két előadóművész a két műfajra jellemző hangszereken játszva – furulya és parasztfurulyák, kétfenekű dob, gardony, illetve csembaló, orgona, kisdob –, de főként énekhangjukkal az érzelmekben gazdag, gyönyörű dallamokkal a muzsika lényegét idézték meg. Mindezt szakrális dimenzióban, hiszen minden, ami a tavaszra jellemző, a korokon átívelő, különböző formában megőrzött húsvéti és pünkösdi dalokban megszólalt, az égi jelek lenyomatait, a megváltás misztériumát hordozta.

Így hallhattunk a Kárpát-medence különböző szegletében vagy éppen Moldvában gyűjtött Jézus-köszöntőket, bibliai történetet idéző dalokat, az énekes könyvekben és kódexben megőrzött latin, francia, magyar vagy éppen cigány nyelvű régizenét, sőt, még görög nyelvű húsvétköszöntőt is, de a tavaszi hangulatból kimaradhatatlan szerelmi dalok sem maradtak el. Az előadók – mívesen illesztve együvé a különböző műfajú darabokat – a korokon és társadalmi viszonyokon átívelő muzsikával hirdették a tavasz győzelmét, a zene egységét. A Zsigmond korabeli Kájoni- és Apor-kodex mellett talán legtöbbször Kodály Zoltán neve hangzott el. Sebestyén Márta szerint ugyanis a koncertre meghívott Kincses Ilka, Kincses Gyöngy és Györgyi Hajnal Csillag, egyszóval a Cickom együttes, na meg a nagy sikerű Fölszállott a páva televíziós vetélkedő is mutatja, hogy az a zenei kincs, amelyet Kodály és Bartók felgyűjtött, a huszonegyedik században is tovább él.