A román baloldalnak különös tehetsége van az ünnepek elrontásához, és nem képes tanulni előző hibáiból, újra meg újra melléfog. Karácsony előtt a társadalombiztosítási járulékoknak a munkavállalóra való átruházásával keltett nyugtalanságot, az ortodox húsvét pedig a szelektíven kiadott bérek miatti feszültséggel kezdődött.
Az még hagyján, hogy a rendőrség azt sem tudja, miért kell köszönteni a polgárokat (Krisztus születésének alkalmából fejezve ki jókívánságait a nagyhéten), ez a hatóság nem a vallási eseményekben illetékes, s bár ilyen esetben a tudatlanság tiszteletlenség is, ennél sokkal felháborítóbb, hogy a politikusok – akik természetesen most is előre megkapták a tavaly jelentősen megemelt juttatásaikat, nem úgy, mint az egyik napról a másikra tengődő és már a nyugdíjrendszer reformjától rettegő nyugdíjasok – csupa kenetteljes üzenetet tettek közzé a napokban, bölcsességre, megbocsátásra és békére intve. A jámbor, ünnepre készülődő ember először azt hiszi, hogy csúfolódnak vele: hiszen bölcsességet elsősorban a vezető rétegtől, a kormányzástól várunk el, amely azonban béke helyett viszályt és elégedetlenséget teremtett ebben az országban, a megalázottak megbocsátására számítva. Hát, tisztelt törvényhozók és társaik, azokból a magas jövedelmekből nem csupán fodrászra és márkás öltönyökre kellene költeni, hanem másféle értékek elsajátítására is: elemi jóérzés, a munka és a felebarátok iránti alázat, általános műveltség, megbízhatóság teszi az úri osztályt, nem a cifra üdvözletek.
Fülsértően hamis csengésű minden, ami azt sugallja, hogy nyugodtan élhetünk a százéves Romániában. Még csak nem is hazudnak jól! Ígértek ugyan mindenfélét a 2016-os választások előtt és után, de láttuk, milyen jólétet hozott a rekord gazdasági növekedés és a nagy adózási reform: néhány kivételezett kaszt jobban járt, néhány társadalmi kategória rosszabbul, a többség pedig már annak is örülne, ha szinten maradhatna. Persze dőreség volna odafigyelést, belátást, a téves döntések kijavítását várni attól a koalíciótól, amelynek egyedüli gondja az igazságszolgáltatás és a börtönök megpuhítása, és amelynek minden megnyilvánulása mélységes megvetésről árulkodik azok iránt, akik megválasztották őket, és akik fáradságos munkájukkal, adójukkal gondtalan, fényűző életmódot biztosítanak számukra. Az intézményesített mellébeszélés szomorú és ijesztő példája, ahogy Viorica Dancilă kormányfő és Lia Olguţa Vasilescu munkaügyi miniszter az államfőnél tett látogatásuk után a bizonytalan gazdasággal kapcsolatosan megfogalmazott aggodalmakat próbálta elkenni. Még azt sem ismerte el senki hivatalosan, hogy a nyugdíjakat már kölcsönből fizetjük, mert az aktív, dolgozó népesség létszáma harmadik évtizede folyamatosan csökken. Zsákutcába visznek minket, és éppen azok, akik az ország megváltásáról szavalnak, amikor lyukasak az utak és hiányoznak a gyógyszerek.