Dr. Kerekes Jenő 1950 december 24-én látta meg a napvilágot Marosvásárhelyen, ahol tanulmányait is végezte az elemitől egészen 1981-ig, mikor is az orvosi egyetemen diplomázott. Rezidens éveit a sepsiszentgyörgyi megyei kórházban tölti, 1981 és 1984 között. 1984-től napjainkig Maksán teljesítette családorvosi hivatását. 1992-ben szakorvosi, majd 1997-ben családorvos-főorvosi vizsgát tesz. Különböző értekezletekre mintegy 25 dolgozatot készített, ezek közül megemlítjük a Sajátosságok a falusi családorvos gyakorlatában (2001), Sepsibesenyő elhalálozási adatai a századfordulón 1896-1905 (1995) címűeket. Az egészségügyi menedzsment mesteri disszertációjaként megírt dolgozata A családorvosi szolgáltatások minősége, lehetőségek és korlátok (2008) rávilágított e szakma szépségeire és kihívásaira egyaránt. A Vöröskeresztes munkáért érdemérem arany fokozatával tüntették ki1989-ben. 1986-ban az egészségügyi minisztérium Egészségügy Érdem kitüntetését kapta meg. 1992-2003 között a Kovászna Megyei Családorvosi Egyesület elnöke, 2004-től napjainkig négy mandátumon keresztül – mivel a kollégák abszolút bizalmat szavaztak neki – a Megyei Orvosi Kamara elnöke volt.

Közösségét nem csak orvosként szolgálta, 1997-től községi tanácsosként is tevékenykedett. Írói vénával is megáldotta a Mindenható, mit nem hagyott parlagon heverni, hiszen 1997 és 2001 között alapítója és szerkesztője volt a Maksai Hírmondó című kiadványnak, s mi több, 2017-ben megjelent Rendhagyó családtörténet és napló című könyve. Igaz, elsősorban unokáinak írta, de mi, kollégái is örömmel fogadtuk, hiszen ezáltal – a kulisszák mögé tekintve – részesei lehettünk az igaz emberré formálódás folyamatának, annak, aki mindig azt vallotta: a becsület mindenek fölött.

Tudjuk, hogy a szavak, a száraz tények nem fejezhetik ki mindazt, amit most megélünk. Utolsó szóként köszönjük, hogy ismerhettünk és kollégáid lehettünk. Búcsúzunk tőled örök tisztelettel, nyugodj békében.

Kovászna Megyei Orvosi Kamara