Családunkban, ahol sok apró gyermek nőtt fel, de óvodában, iskolában is láttam játszani pajkos korú gyermekeket, és nem egyszer voltam tanúja annak a pillanatnak is, amikor a játék valami okból megszakadt. Mert nem talált a szó, a gesztus, a vélemény... De ők gyermekek.

Most viszont azt tapasztalom, hogy a román állam különböző szervei – „gyermekei” –, a szenátus, a képviselőház, az alkotmánybíróság, korrupcióellenes ügyészség, bíróság, prefektúra, tanfelügyelőség, helyi önkormányzat stb. úgy játszanak, illetve tevékenykednek, mint akinek még nem nőtt be a feje lágya. Egyik így, a másik úgy, a harmadik amúgy értelmezi ugyanazt a témát (játékot). A marosvásárhelyi katolikus gimnázium beindítását az illetékes helyi szervek jóváhagyták, el is indult a tanítás, de egy idő múlva ugyanannak a szervnek eszébe jutott, hogy mégsem lehet tovább működtetni. Más szervek is beléptek a játékba, és mikor úgy tűnt, hogy vége, a parlament újra bevitte, jóváhagyta az egyházi iskola létezését. A következő fordulóban az ultranacionalista, soviniszta Traian Băsescu volt államfő lépett színre, megvétózta az új jogszabályt, és az alkotmánybíróság természetesen úgy döntött, hogy a parlament szabálytalankodott a játékban, hiszen nem a törvényhozás, hanem a helyi szervek dolga az iskolaalapítás, nekik kell erről határozniuk. Logikus, de ezt nem tudták már eleve?

Nahát, most légy okos, Domokos! Hogy is van ez? S hogy lesz? Háromszáz gyermek, háromszáz diák sorsa került pingpongvetélkedőre! Csak kapkodjunk a fejünk, és égnek áll a hajunk, hiszen az óvodás gyermekek nem változtatják a játékszabályokat ilyen gyorsan, mint a román állam központi és helyi szervei, ahol felelős döntések meghozatala helyett csak a vizes lepedőt dobálják egymásra, és egyik sem akarja vállalni a részét a kudarcból... Egy magyar nyelvű oktatási intézmény felszámolása Romániában csak annak a folyamatnak a része, amely lassan, de biztosan halad a maga útján. Ebben a sorban található a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetem is, és vannak még veszélyben levő iskoláink szerte Erdélyben. Az ezer éve itt élő őshonos magyarságnak ez a bánásmód jár, ez a békés egymás mellett élés? Így hajtják végre a gyulafehérvári nagygyűlés határozatát? Méltatlan módja ez a száz éves Románia megünneplésének!

Állami kézben akarják tartani a katolikus gimnázium nagy nehezen visszaszolgáltatott épületeit, ahogy a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégiumot is visszaállamosították. De ez nem maradhat így, mert nem jogos és nem méltányos. Kezdődhet minden elölről, és ezúttal valóban okosan kell hozzálátni, hogy ebből a káoszból kievickéljünk.

N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva