Röpirat? Olvasói levél? Tiborc legújabb panaszbeszéde az Erdélyből átjáró magyarok anyaországi fogadtatásáról? Nem tudom, de nem is az írás műfaja a fontos, hanem maga a levél. A történelmi szégyen és a történelmi kíméletlenség. Egy erdélyi férfi, egy megbecsült ezermester panaszolja el néhány soros vallomásában, hogy az itthoni magyarok egy része és a magyar kormány ,,gondoskodó" nagyjai milyen nyeglén, hanyagul, sőt, megbocsáthatatlan bűnösként bánnak velük.
Ahelyett, hogy kedveznének nekik, irigyek rájuk, s épp csak tőlük féltik a pénzüket. Pedig akik a sérelem ellenére átjártak ide, nemcsak dolgozni jártak hozzánk, hanem ragaszkodásból, a lelki közösség belső parancsára, mondhatnám, hogy hazaszeretetből is. 2004. december 5-e után ez a kiszolgáltatottság még sokkal, de sokkal súlyosabb lett.
Erdélyi barátunk jajbeszédét Nyíri János jegyezte le s közöltette a Magyar Hírlapban.
A levél utáni verset pedig én kaptam, ugyancsak egy erdélyi kétkezi munkásférfitól. A két férfi nem ismeri egymást, csupán a sorsuk ismerős.
Úgy gondoljuk, hogy a mi olvasóinknak meg kell ismerniük mind a két bizonyságtételt.
