Egy hazatelepülő erdélyi szavaiSzervusztok, magyarok

2008. július 19., szombat, Kultúra

Négy erdélyi család költözött vissza szülőföldjére november óta Nagykovácsiból. Önmagában ez nem számottevő; ám ez a kistelepülés csak egy a sok közül. Megindult a visszavándorlás. Ügyvédek, akik évekig segítették a Romániából érkezett magyarok letelepedését, most a visszatelepülésükben segédkeznek. Országunk, tudomásul vesszük, vagy sem, elveszítette korábbi vonzerejét. Fordul a trend: már ma is sok magyar vendégmunkást lelni Romániában. Ott tavaly tizenhat százalékos volt a reálbérnövekedés. Mindenki megtalálja a számítását.

Ferenc sok éve él nálunk. Dolgos ember, megbecsült ezermester. Mindenhez ért. Csapata mindent tud, ami egy építkezésnél kell, az alapozástól a tetőfedésig. ,,Amit nem tudunk, azt megtanuljuk." A munka a szenvedélye. ,,Kora este felmérjük, milyen munkafázisnál célszerű abbahagyni. És ha kell, csináljuk még két-három órát." Sohasem folyamodott állampolgárságért. ,,Csak nem gondolja, hogy leülök kínaiak közé magyarból vizsgázni."

Most búcsúzik. Keserű monológgal:

Szervusztok, magyarok, megyünk haza! Otthon is keresünk már annyit, mint itt, és ott legalább senki se néz bennünket románnak. Eleget hallgattunk azoktól, akik a kocsmapultot támasztják egész nap, hogy mi csak amolyan megtűrtek vagyunk. Pedig mi egy szelet kenyeret sem vettünk el tőletek, mindenért megdolgoztunk, minket nem láttatok a szerszám nyelét támasztani soha. 2004. december 5-e óta úgysem éreztük magunkat itthon. Kilenc évig éltünk, dolgoztunk és adóztunk itt, de tőlünk féltettétek a nyugdíjatokat. Azt hiszitek, ti vagytok a magyarok, csak mert idepottyantott titeket az Isten? December 5-én felmondtátok velünk a szolidaritást. Most, március 9-én egymással is felmondjátok majd. Mert egy szelet kenyérért eladnátok az anyátokat is. Nem vagytok ti se magyarok, se mások. Csak önmagatok vagytok, s egymásnak ellenségei.

Született itt egy kislányunk a párommal, aki ugyanolyan magyar, mint mi, és hiába tettem apasági nyilatkozatot, úgy adták a kezembe a kórházban a saját gyermekemet meg az anyakönyvi papírt, hogy ,,apja ismeretlen". És persze, ő sem lehet magyar állampolgár, mert nekünk csak tartózkodási engedélyünk van. Hát így gyártjátok ti a románokat.

Ti mindent fordítva csináltok, mint ahogy a józan ész diktálja. Panaszolkodtok a kormányra, rítok, mint a malac, de megválasztjátok, s egy tál lencséért újra megválasztanátok holnap is. A druszám elfecséreli a hazátokat. Eladják a földjeiteket, az útjaitokat, a vasútjaitokat, a kórházaitokat, eladnak mindőtöket, ti meg szótlanul tűritek. Kormányhivatal itt jót még nem tett mivélünk. Akadékoskodtak, amiben csak lehetett. Odahaza a kormány legalább nem ellensége a románoknak. Most meg minket is várnak, sőt, hívnak. Épülnek. Épül Erdély is, mégpedig gyorsan.

Aki nem lusta, dolgozhat, a kormány nem üt agyon mindent.

Szóval, mi megyünk, szervusztok! És fojtsátok meg egymást nyugodtan egy kanál vízben. De nélkülünk.

(Hitel, 2008. június)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 484
szavazógép
2008-07-19: Kultúra - x:

Csoóri Sándor: Szégyen és kíméletlenség

Röpirat? Olvasói levél? Tiborc legújabb panaszbeszéde az Erdélyből átjáró magyarok anyaországi fogadtatásáról? Nem tudom, de nem is az írás műfaja a fontos, hanem maga a levél. A történelmi szégyen és a történelmi kíméletlenség. Egy erdélyi férfi, egy megbecsült ezermester panaszolja el néhány soros vallomásában, hogy az itthoni magyarok egy része és a magyar kormány ,,gondoskodó" nagyjai milyen nyeglén, hanyagul, sőt, megbocsáthatatlan bűnösként bánnak velük.
2008-07-19: Kultúra - Albert Levente:

Felsőrákosi T. Mihály: Levél a küszöbről

az otthonmaradt asszonyokhoz
Istenem, megint egy év,
egy újabb év, mely
úgy telt el, elszaladt,
hogy estebédre nem ültek
asztalhoz a férfiak.