A magyar költészet napja alkalmából április 11–13. között erdélyi körúton mutatta be Szirén című új regényét és az ehhez készített Fúj című előadását Karafiáth Orsolya. Sepsiszentgyörgyön pénteken este a Tein Teaházban találkozhattunk az írónővel, aki ezúttal vetített képek segítségével, valamint a Four Bones Quartet és Kovács Tamás „Tobzi” ütőhangszeres közreműködésével örvendeztette meg az eseményen részt vevő népes közönséget.
Miután a szervezők nevében Ványolós-Tordai Sarolta röviden bemutatta az előadót, Karafiáth Orsolya egy paraván mögül színpompás ruhában, parókával lépett a közönség elé, és az est során még átöltözött és parókát váltott párszor, hogy látványban is hozzáidomuljon az elmesélt történetekhez, felolvasott regényrészletekhez. Ugyanígy kapcsolódtak a szöveghez a vetített fotók, a fúvószenei intermezzók pedig kitöltötték az időt, amíg az előadó öltözködött, vagy lezárták, felvezették, hangsúlyosabbá tették a felolvasott szövegrészeket. Talán ennél több zene is belefért volna a produkcióba.
Amint az előadótól megtudhattuk, a Szirén egy trilógia második része a Kicsi Lili után, a regények közös vonása pedig az alkoholtól, szertől való függőség.
A tavaly ősszel megjelent, novellafüzérként is olvasható családregényben Karafiáth Orsolya egy terhelt családi környezetben felnövő Anna nevű tehetséges lány életét követi nyomon 4-től 30 éves koráig, azonban a felolvasások, közbeékelt megjegyzések és vetített fotók csakhamar egyértelművé tették, hogy a kötetben magáról vall a szerző.
A felolvasás az Ophelia-projekt részletével kezdődött, melyben az öngyilkosságot tervező hősnő igyekszik mindent előkészíteni ahhoz, hogy a világ legszebb hullája legyen, majd a szirénekről, azokról a gyilkos természetű tengeri nimfákról mesélt az írónő, akik „elcsábítják gyönyörű hangjukkal a tengerészeket, férfiakat, aztán koponyájuk mellett üldögélnek boldogtalanul”. Szó esett még a könyv címéről, egy tízmillió forintért vásárolt sírkőről, ifjúkori szerelmes levelekről és SMS-ekről, egy váratlanul jött és néhány nap alatt elpazarolt nyereményről, arról, hogy hogyan lehet bírósági idézésben bókolni egy nőnek, valamint a furcsa haverok és kiszámíthatatlan család között egyensúlyozó szirén természetű női lélek szorongásairól.
A Fúj című előadás több élményt kínált egy átlagos könyvbemutatónál, amiért hálás is volt a közönség, de igazi érdeme nem a külcsín volt, hanem a lazán összefűzött emléktöredékek, látvány és hangzáselemek között kirajzolódó hiteles kép a függés lélektanáról. Ez az írói képességeken túlmutató életszerűség teszi valóban vonzóvá Karafiáth Orsolya művészetét.
