Elöljáróban illik leszögezni, hogy a címben is kiugratott újrafelfedezésért sokat tett a Polis Kiadó és személyesen Dávid Gyula. Sorozatban adták ki ugyanis Bánffy műveit, két kötet novellát, trilógiáját, az Erdélyi történetet, emlékiratait (Huszonöt év, két kiadásban is!), levelezését leányával, Katalinnal, és a Balassi Kiadóval közösen egy albumban a Népszövetség genovai konferenciáján 1922-ben politikustársairól készített karikatúráit. Most három kisregénye jelent meg, a Reggeltől estiget és A Bűvös éjszakát már 1982-ben kiadták a Romániai Magyar Írók sorozatban, a harmadik, a Milolu valószínűleg Bánffy utolsó műve.
Már mindenből kisemmizve, betegen s öregen is volt kedve detektívregényt írni, mert a Milolu az. Valószínűleg kínzó gondolataitól igyekezett szabadulni, amikor ily különös műfajt választott, s írta a megjelenés minden esélye nélkül. Hogy utolsó műve-e, kérdéses, van ugyanis még egy, ugyancsak utolsó, nyomorúságos kolozsvári életszakaszában írott, máig kiadatlan drámája, az Ecce homo, amelyből a Dunánál és a Helikon közölt részleteket, s remélhetőleg benne lesz a Bánffy újra kiadott életművét teljessé tevő drámakötetben.
Életkörülményei a negyvenes évek végének Kolozsvárján valóban nem kedveztek az írásnak. Imádott bonchidai kastélyát a visszavonuló német csapatok gyújtották fel, vagyonát ,,államosították". Anekdotáit egy ideig Gaál Gábor közölte az Utunkban, s a Józsa Béla Atheneum kiadta a Bűvös éjszakát (a nagyobb elbeszélés tulajdonképpen Tannhauser és a kis princ címmel jelent meg az Erdélyi Helikonban, csak címe változott az új kiadásokban, a szöveg azonos!), de ennek is vége lett, mert Emil Isac, a kolozsvári művelődési élet fő korifeusa éles támadást indított ellene, amelyet hecckampány követett a korabeli sajtóban. De Bánffy betegen és öregen, kitelepedési engedélyét várva is írt, Jézus-tragédiája részleteiből ítélve egészen különös mű, de a sors különös szeszélye folytán volt kedve detektívregényt írni. A Milolu először 2005-ben a Helikonban jelent meg folytatásokban, fordulatos és érdekes regény. Egy műkincsrablás története. Hősei, egy kétbalkezes zeneszerző, a divatos, pénzhajhász, slágerszerző fajtából, de amúgy különben szolid és rendes, középszerű ember és egy újságírónő, aki borsot törve a botcsinálta detektívek orra alá, kinyomozza a bűntényt, fényt derít az ellopott festmény történetére. Sok, itt-ott malíciával előadott krimiszerű fordulat viszi előre a cselekményt. Rengeteg például a mostanság oly divatos autós üldözés, Bánffy nagyszerűen alkalmazza a késleltetést is tulajdonképpen, ha lenne Magyarországon tévéfilm, meg is lehetne filmesíteni, minden megvan benne, ami ma egy sikeres detektívtörténethez kell. A másik két kisregényről: a Reggeltől estig lélektani regény, két nővér zűrzavaros története, a Bűvös éjszaka pedig egy kislány ismerkedése egyetlen különös éjszakán a világgal, amit a kastély falai eddig eltakartak előle, távolról Márai egyik bizarr történetére, a Déli szélre is emlékeztet...
Bánffy Miklós: Milolu. Balassi Kiadó — Polis Kiadó, 2007.
