Sandra és Kevin 1967-ben együtt hallgatták a The Beatles örök slágerét, a Love Is All You Needet, és boldog hippiként egy szebb világot vizionáltak. A jelenben azonban kénytelenek feltenni a kérdést, hogy sikerült-e mindezt örökbe adni a következő nemzedéknek. Az Orlai Produkciós Iroda darabja, a Love, love, love kényes kérdéseket vet fel. Milyen a világ ma ahhoz képest, amire számíthattak? Milyen lehetőségek maradtak? Mit sikerült megvalósítani? És mi lett a szabadsággal? A darab rendezőjével, Réthly Attilával beszélgettünk.
– Csak szeretetre van szükségünk – a mai világban is aktuális ez a kérdés. Azt jelenti, hogy reménytelen, hogy minden rendbe jöjjön?
– Nem reménytelen, de sokat kell tenni érte! Ma általában azt tapasztalom, hogy az emberek kevés energiát fektetnek a kapcsolataikba. Ha nem működik a porszívó rendesen, le kell cserélni. De biztos, hogy így van ez a házassággal, a családdal is?
– A színdarab több évtizedet ölel fel. Mekkora kihívást jelentett ez?
– Itt egyszerűen arról van szó, hogy az 1967-es tinédzsernemzedéknek szembe kell néznie gyermekeivel, azokkal, akik 1990-es években voltak tinédzserek, mára azonban felnőtté váltak. És ez az, ami nagyon érdekes. Olyan, mintha Magyarországon a rendszerváltás fiataljai néznének szembe ma a szüleik generációjával. A különleges kihívás, hogy Péter Katának és Schruff Milánnak 40 évet kell öregednie másfél óra alatt. Ez izgalmas feladat nemcsak a színészeknek, hanem nekem is. De többet nem szeretnék elárulni.
– A darab két angolról szól, akik 1967 óta merően más utat jártak be és mást láttak, mint a magyarok. Mi a közös élménye a magyar és a brit vagy akármelyik más nemzedéknek?
– Miben jártak be más utat? Anglia belerokkant a második világháborúba, nagy nehezen kikecmergett belőle, erre jöttek a fiatalok, beintettek mindenkinek, meztelenül hemperegtek a parkokban és füvet szívtak.
Felépítettek egy világot a saját elképzeléseik szerint, de ez a világ mára elbukott, életképtelen. Ezt számon kérik rajtuk a gyermekeik, mellékesen megjegyzem, joggal.
Ez ne lenne Magyarországon ismerős? Aki azt hiszi, egy hamisítatlan angol sztorit fog látni, az meg fog lepődni, mennyire egy tőről fakad az az európai neurózis, ami mindannyiunk életét fojtogatja.
– Milyen gondolatokkal jöhetnek ki a nézők? Vidám plakát, vidám cím, The Beatles... De az ember mégis egy komor üzenetet sejt.
– Aki eljön, sokat fog nevetni, de lesznek pillanatok, amiket nem lehet megúszni, szembe kell nézni önmagunkkal.
A Love, love, love április 24-én 17 órától, valamint 20 óra 30 perctől tekinthető meg a Tamási Áron Színházban. Jegyár: 40 lej (nyugdíjasoknak és diákoknak 20 lej).
