Gyatra a Székelyföld és Budapest közti vasúti személyszállítás minősége, ezen a helyzeten változtatni kellene – így értelmezhető Kovászna, Hargita és Maros megye önkormányzati vezetőinek közös levele, amelyet Orbán Viktor miniszterelnöknek, illetve a Magyar Államvasutak vezetőjének címeztek. A Székelyföld–Budapest vasúti kapcsolat fejlesztésére kérik az érintetteket, kifogásolva, hogy a térséget éjjel átszelő, Brassó és Budapest között közlekedő Corona nemzetközi gyorsvonat mindösszesen két ülő- és egy fekvőkocsival rendelkezik.
A kérés azért is indokolt, mert a közúti forgalom a két régió között nehézkes, a légi közlekedés pedig illúzió marad. A székelyföldi önkormányzati vezetők beadványa akár példa értékű is lehetne, romániai polgárok ezreit, tízezreit ösztönözhetné arra, ragadjanak csak tollat és fogalmazzanak levelet a bukaresti miniszterelnöknek, illetve a vasúttársaság vezetőjének. Írják meg, hogy a romániai vasúti személyszállítás színvonala a mélybe zuhant, az mélységesen megalázó, méltánytalan az egész ország lakosságára nézve. Ezt tények sokasága igazolja, a legutóbbi értékelés szerint tavaly Romániában összesen 4,53 millió percet késtek a vonatok, ami csaknem 9 évnek felel meg. A szerelvények évről évre egyre több késést halmoznak fel, 2014-ben még „csak” 2,22 millió percet összegeztek, de 2016-ban már 4,47 millió perccel később értek célba a járatok.
E tekintetben a felső határ a csillagos ég, szinte értelmetlen is számolgatni a perceket. Azokat valójában az utazók életéből lopja el galád, megbocsáthatatlan módon a vasúttársaság és vele együtt a felelőtlen, hanyag állam. Lassan három évtizede képtelenek korszerűsíteni a vasúti személyszállítást, sőt, annak még az 1989-es szintjét sem képesek biztosítani. A vasúti pályák állapota siralmas, esetenként óránként 40 kilométeres sebességgel haladnak a vonatok, az állami vasútvállalatnak nincs pénze beruházásokra, pályafelújításokra, az európai uniós pénzalapokat is tétován hívják le. Mindez persze csupán a jéghegy csúcsa, a vasúti közlekedést avatottabban ismerők olyan ügyeket sorolhatnak, amelyek hallatán a vonattal utazni kívánók szavak nélkül maradnak. Csak egy példa: bizonyos Leon Bărbulescu volt vasúttársasági vezető nevéhez fűződik egy mozdonybeszerzési botrány, melynek során az ügyészek azt vizsgálták, miként lehetett közvetítők révén darabonként 120 000 euróért hat használt mozdonyt vásárolni Németországból, majd azokat egyenként 1,9 millió euróért eladni az állami, személyszállítással foglalkozó vasúttársaságnak? Melynek egyre nagyobb a vesztesége – a tavalyi 90 millió lej után idén 368 millióra becsülik –, eközben a meglévő 1100 mozdony fele ócska, egyre kevésbé üzemképes, és nincs elég vagon sem, a 2300 vasúti kocsi harmada már roncstelepre való.
Nem véletlen, hogy egyre körülményesebb és kalandosabb vonattal közlekedni, miközben mind nagyobb igény lenne a civilizált, gyors, kényelmes és környezetbarát vasúti személyszállításra. Ám a reménykedő adófizetők ez esetben is az igénnyel és a lesújtó számadatokkal maradnak.