Mivel szülőhazája a tüntetésektől, zavargásoktól hangos, és az elégedetlenkedők azt kiabálják: Stop, Macron!, a francia elnök úgy gondolta, jobb lesz elhúznia Párizsból az Európai Parlamentbe. A nagy gall kakas beláthatja, hogy senki nem lehet próféta saját hazájában, és nem úgy mennek keresztül reformelképzelései a különféle munkavállalók akarata ellenére, mint meleg kés a vajon, ezért inkább elment Strasbourgba az uniós szemétdombon egyet kukorékolni, amitől újabb sikerek kikaparását remélte.
Lehet, hogy könnyebb lesz neki megreformálnia az Európai Uniót, mint a francia gazdaságot, mert az ellen a franciák nem tiltakoznak. Most, hogy Anglia kilépett az unióból, és Angela Merkel is meglehetősen halványan szerepelt a legutóbbi választásokon – fél év alatt sem sikerül új kormányt alakítania –, valószínűleg Macron érzi magát a legerősebb alfa hímnek és nőnek az uniós tagországok vezetői közül. Mielőtt elutazott volna forrongó hazája fővárosából az uniós összeröffenésre, adott egy tévéinterjút, amelyben megdicsérte elnökünket, Iohannist, mert mint mondá: míg Lengyelországban és Magyarországon nem tartják tiszteletben a demokráciát, támadást intéznek a bírák és ügyészek ellen, addig Romániában az elnök irányítás alatt tartja a dolgokat. Hiszen épp a minap őt is rá akarták venni, hogy váltsa le a korrupcióellenes főügyészt, Laura Codruţa Kövesit. De az elnök megköpte markát, kézbe vette a dolgokat, és hiába kérte az igazságügyi miniszter, ő elutasította a főügyésznő visszahívását. Most a miniszter az alkotmánybírósághoz akar folyamodni, mert nálunk mindenki mindennel a taláros testülethez fordul, amely volt alkotmánybíránk, Puskás Bálint szerint már vagy kilenc évvel ezelőtt bolondokháza lett a sok tyúkper miatt.
Azt is mondogatják, hogy Iohannis azért nem akarja leváltani, mert Kövesi zsarolja őt. Codruțának lehetnek dossziéi az elnökről – mint bárkiről ebben az országban –, hiszen legfőbb segítői a titkosszolgálattól bizonyosan összekapirgáltak róla is néminemű anyagot a régebbi szebeni házügyei mellé. A főügyésznőt, aki oroszlánként harcolt a korrupció ellen, az utóbbi időben mintha megszelídítették volna az oroszlán-, jobban mondva az igazságügyi törvényeket újrafogalmazó parlamenti törvényszelídítők. Régen minden este újabb és újabb korrupciós botrányt tártak elénk a korrupcióellenes harc folytatásos tévésorozataiban, de mostanában csak rég lerágott csontokon tengődnek a tévéadók, és semmi friss felhozatal, senki újabb, bilincsbe vert gyanúsítottat nem dobnak a falánk tekintetű nézők elé.
Macron Kövesi melletti kiállásáért dicséri elnökünket, és bírálja Orbánt és másokat. Azért is hízeleg Iohannisnak, nehogy eszébe jusson közeledni a Visegrádi 4-ekhez, vagy Románia az Orbáni politikát kövesse. Pedig, ha a magyar útra térnénk, esetleg nekünk is jobb útjaink lennének. Macron arra is felhívta a figyelmet, hogy hamarosan európai választások következnek, és akik neodemokratikus vállalásaikat feladják, rossz úton járnak, mert az európai demokrácia az egyéneket, a kisebbségeket tiszteletben tartó liberális demokrácia. De ne tessenek naivan azt hinni, hogy ő a nemzeti kisebbségekre gondolt, mert például Franciaországban származásától függetlenül mindenki francia. Ellenség sajnos, van elég, akiktől meg kell védeni a demokráciát. Mert a legutóbbi osztrák, olasz és magyarországi választásokon nem éppen azok nyertek, akik a macroni (bevándorláspárti) demokrácia hívei.
A felszólalásra a volt belga miniszterelnök, Guy Vehofstadt is reagált, aki szerint szintén elfogadhatatlan, ami Magyarországon zajlik. Nem elég, hogy ott gonosz a választási törvény, hanem ráadásul a magyarok rosszul is választottak, és nem váltották le Orbánékat. Ezért megérdemelnék a magyar választók is, hogy leváltsák őket. A Liberálisok és Demokraták Szövetségének frakcióvezetője meg kijelentette, hogy illiberális államoknak nincs helye az unióban, és Merkel kancellárasszonyt is figyelmeztették, hogy ne tűrje tovább Orbán tetteit. Szeretnék úgy megreformálni az uniót, hogy a kisebbeknek kuss legyen, és ne tudják megvétózni a nagyok döntéseit.