Vécsi Nagy Zoltán először a művész pályaképét rajzolta meg röviden, elmondva, hogy Horváth Levente Gyergyóalfaluból indult, Csíkszeredában járt középiskolába, Budapesten végezte az egyetemet, jelenleg Kalotaszegen, Zsobokon él, de nem ismeretlen Sepsiszentgyörgyön sem, mert rövid ideig itt is lakott. Ezután Horváth művészetéről mondott pár szót a közönségnek, kijelentve, hogy ez a festészet az egyik legérettebb a nemzedékéből, „kevés ilyen komoly koloristát láttam, mint amilyen ő” – fogalmazott.

Nemcsak a színről és a színviszonyokról van szó, hanem a tér és a sík különös kompozíciókban kiaknázott változatairól, mondta, érdemes megfigyelni és végiggondolni, hogy mit látunk a képeken, milyen játékok születnek ezeken a térviszonyok, valamint a szín és kompozíció kölcsönhatásából.

A szakember lelkesen mesélt arról, hogy miközben kirakta a képeket, azok először vibráló hatást gyakoroltak rá, majd lassan egy egészen másfajta kép alakult ki benne róluk. Horváth Levente egyike azoknak a művészeknek, akik a vidékből, a falusi hagyományvilágból, vizualitásból táplálkoznak, de még ezen belül is elég szűk teret választott ki magának: a csűr világát. Vécsi Nagy szerint a művész ezúttal rá is játszik erre azáltal, hogy fényképeket és egy videót is összeállított arról a környezetről, amelyben a képek készültek, amelyből az ihletet nyeri.

A természetes színektől a városi színekig, fényekig jut el a művész ezeken a képeken, és ezekkel úgy hangsúlyoz, hogy harmonikus legyen a viszony festmény és ember között, és egyáltalán a térrel, saját életterével való kapcsolatában is – mondotta Vécsi Nagy Zoltán.

A művész méltatása után Éltes Barna elénekelt egy népballadát, majd tilinkón játszott, végezetül pedig János Hajnalka színésznő felolvasta Hajós János szövegét, amely Horváth Levente képeinek ihletésében született. A kiállítás május 18-ig látogatható.