Az Egyesült Államok, úgy látszik, azt szeretné, ha a Távol-Keleten nyugalom lenne, mert látja, hogy a Közel-Keleten nincs béke az olajfák alatt és az olajkutak mellett. Szíria felett sem nagyon röpködnek a békegalambok, mert azokat rögtön lelövik, ha netán kibújnak a tojásból. Trump egyáltalán nem fél a szír elnöktől, Aszadtól, mert neki nincs atombombája, mint Dzsongunnak, és nem fenyegetőzik atomtámadással sem. Sőt, most Aszadnak már francia becsületrendje sincs. Visszaadta, mert nem tartja megbecsülésnek, hogy hordja egy olyan ország kitüntetését, amely – mint mondta – az Egyesült Államok rabszolgája, és amúgy is meg akarták fosztani tőle. Ha már így felszabadult egy becsületrend, azt oda lehetne adni például Dzsongunnak, ha jó magaviseletet tanúsít a Trumppal folytatott tárgyalásokon. Ha netán megkötik az Észak- és Dél-Korea közötti békeszerződést, annak mintájára Szíriában is sikerülhet valamiféle békeszerződést összeeszkábálni majd úgy 65 év után. Remélhetőleg addig kitart a háborúskodás, és azalatt még mennyi jó drága fegyvert lehet felhasználni vagy eladni a harcoló feleknek!
Az amerikai–észak-koreai tanácskozásra, amelyre május végén, június elején kerülhet sor, már alaposan készül mindkét fél. Dzsongun máris eldöntötte, hogy feleségét, Zsit (Zsu-Zsi?) tisztelt first ladynek szólítja, hisz ő sem maradhat el ebben Amerikától, ahol az elnöknek szintén van egy ilyen ladyje, és akkor miért ne dicsekedjen ő is vele. A tárgyalások alatt a két vezér eszmét cserél, a hölgyek cserélhetnek némi ételrecepteket.
Az előzetes értesülések szerint a tárgyalásokon majd arról lesz szó, hogy Észak-Korea mondjon le atomprogramjáról. Könnyedén meg tudja győzni Trump az észak-koreai vezért, hogy nem érdemes újabb atombombák előállításával piszmogni, és ha Dzsongunék unnák már az atomprogrammal való bajlódást, Amerika bármikor tud korlátlan mennyi­ségben jó minőségű, megbízható, hatásos atombombákat szállítani nekik. És nem kell kerülő úton Ukrajnából venniük orosz származású hordozórakétákat sem, mert ilyesmivel is állnak rendelkezésükre. De akár vegyi fegyvereket is szállíthatnának, mert az is lehet stokkon Amerikának, mivel használatukat nemzetközileg betiltották. Aztán ha netán Dzsongun arra vetemedne, hogy bevessen ilyesmit, akkor egyszerűen meg lehetne mondani a szemébe: neked voltak vegyi fegyvereid, tudjuk, mert tőlünk vetted! Számlákkal lehetne bizonyítani, hogy igenis Dzsongun­nak adták el, mint ahogy a fáma szerint Huszeinre is így bizonyították rá, hogy vannak tömegpusztító fegyverei, és az volt az ürügy, amikor megtámadták Irakot, pedig a diktátor még nem is használt ilyesmit.
Most már egy szó sem eshet arról, amiről korábban regéltek, hogy tudniillik Szíria Észak-Koreától vásárolt volna olyan alapanyagokat, amelyeket vegyi fegyverek előállításához használhatott. Úgy látszik, jó módszer a fél világot atomfegyverrel fenyegetni azért, hogy aztán a világ legerősebb embere mosolyogva egy asztalhoz üljön egy kis diktátorral. És megmondták Trumpnak, nehogy olyan illetlenségeket emlegessen, amit korábban mondott Dzsongunról, hogy rakétaember. Nemsokára egy terrorista is meg tudja tenni, ha beszerez néhány ilyen bombát, hogy maga mellé asztalhoz ültessen egy államfőt.
A mostani Trump–Dzsongun találkozón szó sem lesz az emberi jogokról, amelyek olyan fontosak a világ legdemokratikusabb államának, az Amerikai Egyesült Államoknak. A két Korea egyesítését sem lehet emlegetni, mert egymaga Dél-Korea is egy gazdaságilag igen erős ország, és akkor még izmosabb lenne a koreai kistigris.
Így az észak-koreai nép továbbra is olyan bőségben és boldogságban fog élni, mint eddig, a Kim-dinasztia bölcs vezetése alatt.