Fekete Réka
Mifelénk megszokottá vált, hogy amikor a kormány el akarja hárítani a felelősséget egy bizonyos megoldatlan kérdésben, munkacsoport létrehozását rendeli el, amelynek az lenne a feladata, hogy elemezze a helyzetet és javaslatokat fogalmazzon meg a gondok orvoslására. Ezzel kipipálja a kérdést, és mint aki dolgát jól végezte, továbbáll.
Az sem biztos, hogy a bizottság létrejön, az még inkább kérdéses, hogy életképes javaslatokkal állna elő, azt pedig végképp senki nem ellenőrzi, mi történik tovább az ügy megoldása érdekében. Úgy tűnik, ezt a jól bejáratott felelősséghárítást alkalmazza Viorica Dăncilă kormányfő is, aki a fővárosba rendelt kórházmenedzserekkel folytatott beszélgetésről azzal távozott, hogy kiadta, hozzanak létre munkacsoportot az egészségügyi minisztériumon belül a már említett megbízással. A háromszázötven kórházvezető, aki az egészségügyi, munkaügyi és pénzügyi tárcavezetővel, valamint államtanácsosokkal – köztük a befolyással való üzérkedés és pénzmosás miatt alapfokon elítélt Darius Vâlcovval, aki leginkább felelős a bértörvény hibái miatt – folytatott ötórás tárgyalás után lógó orral távozott a kormány épületéből, mert még arra sem kaptak választ, hogy panaszaik kivizsgálása mikor kezdődik, milyen határidőt szabnak a gondok orvoslására.
Köztudott, hogy az egészségügyben a március 1-jétől alkalmazott új bértörvény és pótléktörvény idézett elő elégedetlenséget és teljes káoszt, mert egyeseket méltánytalanul juttat hatalmas összegekhez, míg mások ugyanabban a munkaköri besorolásban jóval kevesebb fizetést és pótlékot kapnak, de az is előfordul, hogy csökken a jövedelem. Az ágazatban dolgozók azt is igazságtalannak tartják, hogy az új bértörvény csak az orvosokat és asszisztenseket érinti, az ápolók, a műszaki, gazdasági és adminisztratív személyzet maradt a januári bérével, így ezek a kategóriák az egészségügyi rendszer számkivetettjeinek érzik magukat, akiknek munkáját nem értékelik.
És miközben mindezek miatt csütörtökön tüntetnek Bukarestben a szakszervezetek, Sorina Pintea egészségügyi miniszter fontosabbnak tartja, hogy agresszív oltáskampányra buzdítson. Azt nem kérdőjelezzük meg, hogy kell-e foglalkozni a beoltottság növelésével a lakosság és főként a gyermekek körében, hisz a több mint tizenkétezer megbetegedést és negyvenkilenc halálos áldozatot követelő, több megyében jelenleg is dúló kanyarójárvány is megmutatta, hogy sürgősen intézkedni kell – de az már arroganciára utal, hogy a tárcavezető egy szót sem ejt arról, miért vesztegel már több mint nyolc hónapja a parlament asztalán az oltási törvény, ami talán rendet teremthetne egy olyan ügyben, amely egyetlen országnak sem lehet másodlagos.
Mindezek a gondok azt jelzik: a hazai egészségügy olyan sok sebből vérzik, amit kezelni csak úgy lehet, ha a bajok többségére egyszerre keresik és találják meg a gyógyírt.
