A lelkipásztori szolgálatnak sok kihívása van. Fontos az egymás hite által való épülés, a Kárpát-medencei teológiai képzésre való kitekintés, az ottani tapasztalatok itthoni kamatoztatása. A Sepsi Református Egyházmegye lelkipásztori közössége ezen elvek alapján határozta el, hogy meglátogatja a Kárpát-medence református teológiai akadémiáit. Debrecen, Sárospatak és Pápa után április 15–19. között a felvidéki Komárom teológiai intézete következett a sorban.
Az egyházmegyei támogatással megvalósult utazás során az Érmelléki Református Egyházmegyéhez tartozó Hegyközszentmiklóson volt az első megálló, ahol Árus Csongor László református lelkipásztor nemcsak a templomot mutatta be, hanem arról is tájékoztatást nyújtott, hogy mit jelent egy egyházközség életében egy termálfürdő adminisztrálása. A magyarországi Pest megyei Mende községben egy egyházi öregotthon életébe nyerhettek betekintést még a Sepsi egyházmegye lelkipásztorai, majd Esztergom érintésével a felvidéki Bátorkeszi Református Egyházközségbe érkeztek, ahol a helybeli lelkész házaspár, Czinke Zsolt és Tímea fogadta őket, akik be is mutatták az egyházközség és a falu történetét.
Másnap Komárom és a komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Karának a meglátogatása szerepelt a programban. Czinke Zsolt lelkipásztor bemutatta a volt Komáromi Református Kollégium épületét a Jókai utcában, ahol jelenleg a Püspöki Hivatal is található.
994-ben itt alapították – az 1990-ben létesült Teológiai Intézet továbbfejlesztéseként – a Calvin János Teológiai Akadémiát, amely 2004-ig működött itt, ekkortól viszont a Selye János Egyetem Református Teológiai Karaként folytatja tevékenységét. A református nagytemplom a majdnem 2500 ülőhelyével lenyűgözte a lelkipásztorokat.
A Selye János Egyetem Református Teológiai Karán dr. Somogyi Alfréd dékánhelyettes fogadott és mutatta be a Teológiát, ahol az alapképzés mellett mesteri és doktori képzés is folyik. Az erdélyi viszonyokhoz képest már abban is különbözik, hogy a református teológia egy állami magyar egyetem karaként működik, és az alapképzést is részben másképp szervezték meg. A Teológia vezérigéje: „Adj azért nekem bölcsességet és tudományt, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni.” (II. Krónikák 1:10) Az egykor bevehetetlen erődrendszerrel rendelkező Komárom városában öröm volt látni Jókai Mór, Lehár Ferenc, Szent István király szobrát és gróf Eszterházy János emléktábláját is.
És ha már Felvidéken jártunk, akkor nem maradhatott el a főváros, Pozsony meglátogatása sem. A belváros csodálatos épületei után a református templom következett, amelynek történetéről, valamint a pozsonyi gyülekezetről dr. Peres Imre lelkipásztor beszélt.
Elmondta, hogy nincs két egyházközség, de van szlovák nyelvű ifjúsági és felnőtt-bibliaóra, valamint szlovák nyelvű istentisztelet is.
Meglepetésként szolgált dr. Molnár Imre meghívása, aki a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatójaként az intézet meglátogatására hívta meg a Sepsi egyházmegye lelkipásztorait, ahol a pozsonyi magyarság helyzetéről, megmaradásáról folytattunk eszmecserét.
A felvidéki körút azonban itt még nem fejeződött be, mert a pozsonyi egyházmegyéhez tartozó Csilizradvány meglátogatása külön élményt jelentett. Itt Bögi Tímea tanárnő fogadott, majd a helybeli lelkipásztor, Bothné Bereczky Ágota az egyházközség történetét és jelenlegi helyzetét, Nagy Judit igazgatónő a Kóczán Mór Alapiskolát, Janik Erzsébet polgármester asszony pedig a hivatalt és a községet mutatta be.
Érezve a felénk áradó szeretetet, távozáskor Wass Albert szavai jutottak eszünkbe: „Percre se feledd, hogy testvéred minden magyar, bárhol is éljen.”
Ungvári Barna András
