Gyerekelőadás és játszóház volt egyben a pécsi MárkusZínház A Nap és a Hold elrablása című produkciója, amelyben a játszók nem maguk adták elő a jeleneteket, nem is bábok segítségével mesélték el azokat, hanem elosztva a szerepeket a gyerekek között, a közönség maga játszotta el a mesét különböző jelmezek, kellékek segítségével, természetesen a játékmesterek utasításai nyomán. Interakció volt a javából, amely azzal kezdődött, hogy megpróbálták közösen kitalálni, mi minden történik, amikor születésnapra készül az ember. Mert Berkes király birodalmában bizony születésnapra készültek, mégpedig a király születésnapjára, ezért, miután sikeresen kiosztották az első szerepeket, és megtalálják a bujkáló királyt, el is kezdődött a mulatság. Ám ekkor hirtelen megjelent a szomszéd birodalom bősz ura, a sárkány, aki kárpótlásul azért, hogy nem hívták meg a buliba, egyre nagyobb követelésekkel lépett fel, és végül elrabolta a Napot és a Holdat, teljes sötétségre és szomorúságra kárhoztatva a világot. Azonban Berkes király sem volt rest, csakhamar kiválasztotta birodalma legügyesebb vitézeit, akiknek feladata: megküzdeni a sárkánnyal és visszaszerezni a fényt az embereknek. Nagyszerű közös játékká alakult az előadás, öröm volt látni, hogy a mese szárnyain hogyan bontakoznak ki a legfélénkebb kis legények is, hogy elvégezzék a rájuk bízott nemes feladatokat.

Mi más lehet a bábszínház célja, mint tanítani és bátorítani, játékba vonni, érdekeltté tenni a legfiatalabb nemzedéket abban, hogy szerepet vállaljon a világ szebbé, jobbá tételében?

A felvidéki Écsi Gyöngyi idén a Teremtésmese című előadással érkezett a Szent György Napokra, mely produkció ugyancsak interaktív volt, még ha közvetlenül nem is vettek részt a gyerekek a játékban, de mesélés közben az előadó folyamatosan párbeszédet folytatott velük, az általuk tett megjegyzéseket is belefoglalva a történetbe. Egyszerű eszközök, minimális látványvilág, de a mesélő a legelső pillanattól belopta magát a gyerekek szívébe, és az előadás végéig a bűvkörében tartotta őket. Fáradhatatlanul pörgött, folyton kérdéseket tett fel, úgy bontva ki előttük a történetet, mintha közösen találnák ki, hogy mi miért is történhetett így a teremtés hajnalán. Mert ugyebár kezdetben semmi sem volt, csak a láthatatlan arcú Úristen, aki egyszer csak felnyitotta az égboltot, azon Napot és Holdat helyezett el, majd a virágos rétet is felnyitotta, és óriási színes köpenyének hatalmas zsebeiből benépesítette azt madarakkal, állatokkal. Aztán megformálta Ádámot és Évát, akik szerették egymást, de állandóan civakodtak, míg egy sajnálatos eset folytán ki nem kerültek a kegyelemből. Vagy talán mégsem? Hisz utána kisgyermekük született... Az előadásnak kevésbé látványos, de igen hangsúlyos eleme az élő zene, amely bőrdudán, citerán, xilofonon és mindenféle más zörgő, csörgő, csengő, pengő hangszeren segített elmélyíteni a gyerekekben a teremtés csodálatos meséjét.

A pécsi MárkusZínház másik produkciója, a Hős Miklós című bábelőadás színültig volt töltve káprázatos földöntúli csodákkal.

Valahol a Tejút szélén, az Angyali Lélekteremtő Laboratórium végtelen leleménnyel összeeszkábált gépezetei között játszódik a történet, ahol a főhős angyalpár parancsot kap egy új lélek megalkotásához, mégpedig nem akármilyen lélek születésére várnak a Földön: Nagy Lajos királynak hősre van szüksége. Hozzá is lát tehát a két angyal (Vajda Zsuzsanna és Pilári Gábor Blattner Géza-díjas bábszínészek) a nemes feladathoz, fiókban tárolt üres lelkeik közül kiválasztják a legszimpatikusabbat, hogy azt megtöltsék tulajdonságokkal. Sajnos fogytán a készlet, így bármennyire is próbálják egyensúlyban tartani a patikamérleget, Hős Miklósba az átlagosnál jóval több erőszak kerül. Aztán elkezdődik a földi útra való felkészítő a mennyei marionettszínpadon... Hogy mennyire követi végig ez a kalandos, marionettek és furcsábbnál furcsább gördülő-repülő szerkezetek segítségével megjelenített mese a szájhagyományban, krónikákban és különböző irodalmi művekben megrajzolt, legenda övezte Toldi Miklós életútját, azt bizonyára nem tudják felmérni a gyerekek, de kétségkívül nagyon jól szórakoztak mindnyájan. Illesse elismerés az alkotókat az ötletért, rendezésért, dramaturgiáért, a lehetetlent nem ismerő kreativitásért, amely sok más látványos mutatvány mellett igazi tűzijátékot is varázsolt a színpadra.