Ebben a nagy kommunizmusellenes világunkban az a tendencia, hogy a mosdóvízzel kidobják a csecsemőt is, én pedig azt akartam, hogy megmentsem a csecsemőt – mondta Doru Pop második kötete, a magyar fordításban is megjelent Szocialista szappanopera című regény kapcsán.
A szerda délutáni teinbeli közönségtalálkozón Szonda Szabolcs kérdéseire válaszolva kifejtette, a könyv egyfajta önmegismerési kísérlet (első változata amolyan önelemzési napló volt, azt dolgozta át prózává), amit emléktöredékekből épít fel.
Románia szocializmusbeli éveit újabban többen dolgozzák fel regényben, Doru Pop azonban úgy véli, a román szerzők műveiből hiányzik a transzilván megközelítés (ő maga nagykárolyi születésű, Nagyváradon nőtt fel, nagyszülei magyarok voltak), annak a román-magyar-zsidó vegyes közegnek a megjelenítése, amely sajátos gondolkodásmóddal, sajátos életformával rendelkezett.
Szerinte az oktatott, a nagybetűs történelem hamis, az igazi a kisbetűs, amely apró történetekből tevődik össze, ezért is puzzle-szerkezetű a regénye.
Az ideológiai alapon elvetett kommunizmussal múltunk jó részét is elvetjük, mondta, holott ahhoz, hogy megértsük, kik vagyunk ma, azt kell előbb megértenünk, kik voltunk ezelőtt húsz-harminc évvel. Könyve nem dicsőíti a kommunizmust – azért is nem szerepel címében a szó –, a hetvenes, nyolcvanas évek szocializmusa, amelyet ő megért, és amelyben boldog gyermekkorát töltötte, már nem volt gyilkos korszak, leginkább egy tragikomikus szappanoperához hasonlított, amelyben, akár a túlélés eszközeként, nagyon fontos szerepe volt a humornak.
