Nincs talán még elfeledve a dal címmel rangos kiállítás nyílt tegnap a Lábas Házban Tompa Mihály emlékére, aki 200 éve született és 150 éve hunyt el. A vándorkiállítást – mely a költő-lelkész minden hagyatékát feldolgozva, annak életútját és művészi munkásságát is felöleli – a tavaly Magyarországon kilenc településen, összesen tizenhárom helyszínen mutatták be nagy sikerrel.
Sztakics Éva alpolgármester a kiállítás megnyitóján szeretettel köszöntötte városunk testvértelepüléseinek küldöttségeit, különösen Ferencvárosét, hisz nekik köszönhetően jutott el városunkba is ez a tárlat. Kijelentette, nem véletlen, hogy ebben az épületben mutatják be a Tompa Mihály-kiállítást, ugyanis ez a 19. század első felében épült, ma műemlék épület kora szerint is közel áll a költőhöz.
Kortárs alkotók műveiből gyakran szerveznek kiállítást a Szent György Napokon, de az ritkaságszámba megy, hogy 200 évre visszatekintő tárlatnak adjon otthont a város – tette hozzá.
„Mint oldott kéve, széthull nemzetünk” – idézte a költőt Bácskai János, Ferencváros polgármestere, majd hozzátette, milyen jó, hogy a 168 évvel ezelőtt leírtak nem váltak valósággá. A polgármester ezután arról beszélt, hogy hogyan kötődik Tompa Ferencvároshoz, és hogyan jutott el Sepsiszentgyörgyre is ez a kiállítás. Mint kifejtette, azontúl, hogy Petőfi barátjaként járt Pesten, és valószínűleg Ferencvárosban is, az lehet a legfontosabb kapocs Tompa és az általa vezetett városrész között, hogy a költő református papnak vallotta magát, és jó értelemben véve Ferencváros is megszenvedte a reformátusok térhódítását, például a türelmi rendelet kiadása után több fontos kálvinista templom is épült a környéken.
A polgármester József Attilát is megemlítette beszédében, akinek ferencvárosi szülőházát sok szeretettel ajánlotta megtekintésre a közönségnek, majd a Nemzeti Vágtáról, a Széchenyi korában Ferencvárosban épült első magyarországi lóversenypályáról is beszélt, végezetül pedig azt kívánva az OSK-nak, hogy hétfőn győzze le Bukarestet, és egyszer ugyanolyan híres legyen, mint az ő csapatuk.
Ezután Tóth Mária, a Tompa Mihály-vándorkiállítás „szellemi nagymamája” kapott szót, akitől a kiállítás ötlete származik, és akinek harmincéves rendezvényszervezői tapasztalata jól látszik a tárlat kivitelezésében is. Tóth Mária egy, a költő-lelkész életére és munkásságára egyaránt alaposan kiterjedő előadást tartott a résztvevőknek, filmbejátszásokkal, sok idézettel a verseiből és levelezéséből, valamint sok róla írt versből vett idézettel, külön kiemelve barátságát Petőfivel és Arannyal, akikkel minden szempontból egyenlő rangú költőként tartották számon a maga korában. A sok „hivatalos” információ mellett különböző pletykák is elhangzottak róla, míg végül egészen reális képet kapva Tompa Mihályról megállapíthattuk, hogy bizony máig is méltatlanul bánik vele az utókor emlékezete. A kiállításmegnyitón sepsiszentgyörgyi diákok is közreműködtek, Tompa-verseket tolmácsolva a közönségnek.
