Farcádi Botond
Az ésszerűség győzelmének is tekinthetnénk a Bálványosfürdőn lezajlott Markó—Tőkés találkozó eredményét, főként, mert az RMDSZ tüntető távolmaradása a tusványosi szabadegyetemről sok jóval nem kecsegtetett, ráadásul a püspök sem mulasztotta el bírálni a szövetséget Tusnádfürdőn elhangzott beszédeiben. A Markó Béla javasolta belső koalíció viszonylag kockázatmentesnek ígérkezik, az ötszázalékos küszöb elérése elvileg nem jelenthet gondot a magyarságnak, főként, ha az RMDSZ és az MPP együttműködik. Ráadásul ez a megoldás összehasonlíthatatlanul jobb Szász Jenő választási szövetségre vonatkozó javaslatánál. Hiszen a koalíciók esetében szükséges nyolcszázalékos parlamenti bejutási küszöb elérése majdhogynem lehetetlennek tűnik.
Nem véletlen tehát Tőkés László püspök üzenete: az MPP-nek a pártérdek fölé kell helyeznie a nemzeti érdeket, meg kell fontolnia az RMDSZ javaslatát, mivel az a realitásokon alapszik. Az erdélyi magyarság parlamenti képviselete olyan kérdés, amelyben nem szabadna szerepet játszania az önös érdeknek, a makacsságnak, a hatalomvágynak.
Éppen ezért érthetetlen Szász Jenő viselkedése, amely kissé a neveletlen, önző gyerek magatartását idézi. A pártvezér nyilatkozatai azonban a dacosság mellett mintha a kétségbeesést is tükröznék: Szász immár nem csupán Markó Béláékkal áll szemben, de lassan Tőkés László püspökkel, sőt, saját pártjával is. Az igen szorult helyzetbe került MPP-vezető láthatóan képtelen különbséget tenni a nemzeti érdek és saját érdeke között.
A magyar—magyar együttműködés kompromisszumkészséget, ésszerűséget, nyitottságot, alázatot követel. És talán áldozatot, áldozatokat is. Ha nem változtat magatartásán, Szász Jenő könnyen ezzé válhat. Ráadásul olyan áldozattá, akit senki sem sajnál majd.
