Közel hárommillió Kelet-Ukrajnában élő, többnyire orosz ajkú ukrán állampolgár sínylődik a térségben állandósult konfliktus miatt, tengődnek egyik napról a másikra – közölte Georgescu Szabolcs civil-katonai együttműködést vizsgáló sepsiszentgyörgyi NATO-szakértő. Néhány napot töltött a Donyec-medencében, és a háborús övezetben tapasztaltakat egy Hágában tartott képzésen ismertette. Élményeiről lapunknak is beszámolt, szerinte a külföld számára egyre jobban elfelejtett konfliktusról van szó, amelyet csakis diplomáciai síkon, a felek komoly kompromisszumkészségével lehetne megoldani.
A 2014-ben kirobbant Donbasz-konfliktusról egyre kevesebbet hallani (a Donyec-medencét Donbasz néven is emlegetik), noha a térségben élő mintegy 2,8 millió kelet-ukrajnai lakos elképzelhetetlen nehézségek között él: télen nincs fűtés, gyenge vagy teljességgel hiányzik az egészségügyi ellátás, alig van oktatás, az állam jelenléte szimbolikus.
A térségben élők hétköznapjait nem csupán az éleződő ukrán–orosz konfliktus súlyosbítja, hanem bandaháborúk, klánok közti leszámolások, amelyek legalább olyan súlyosak, mint az Ukrajna és az Oroszország közötti feszültség.
Hogy maffiaszerű leszámolások alakulhattak ki a térségben, nem véletlen, hiszen 1991, a Szovjetuniótól való függetlenedése óta Ukrajna „csődállamként” működik, az oligarchák érdekei szerint, akik rengeteg pénzt menekítettek külföldre, s a súlyosbodó gazdasági nehézségek között az államnak soha nem volt tekintélye, a szovjet időkből megmaradt hatalmas katonai fegyverzet egy részét törvénytelenül adták el. A lakosság az egykori közel 52 millióról mára mintegy 46 milliósra apadt, az elvándorlás Ukrajnát is érzékenyen érinti, csak a szomszédos Lengyelországba mintegy millióan távozhattak. Aki tehette, Kelet-Ukrajnából is elmenekült, s az ott maradtak közül szinte nincs olyan, akinek családját ne érintette volna tragikusan a kelet-ukrajnai háború. A szeretteiket elveszítők körében gyakori a szemet szemért szemlélet, a leszámolások, az ok nélküli lövöldözések mindennaposak.
Az áldozatok száma (jobbára ártatlan civil lakosság) pontosan nem ismert, emlegetnek tízezer főt, de katonai elemzésekben elhangzik az ötvenezres szám, mint ahogy a 100–150 ezer is. Millióknak jelentenek kockázatot a napi bombázások, az intenzív harcok és más ellenségeskedések.
A 457 kilométer hosszú demarkációs vonal mentén lévő öt ellenőrző ponton havonta legfeljebb egymillió ember jut át, hogy részesülhessenek az alapvető szolgáltatásokban, találkozhassanak családtagjaikkal. „Kelet-Ukrajna lakói továbbra is a legmagasabb árat fizetik a konfliktusért” – hangsúlyozza Georgescu Szabolcs Amikor a háború nem távoli ügy című előadásában.
Georgescu Szabolcs küldetésen
Sokan mindezért kizárólag Oroszországot hibáztatják, ám a szembenállás egyik oka, hogy Ukrajna nem volt hajlandó hivatalos nyelvként elismerni az oroszt, annak ellenére, hogy a Donyec-medencében nagyszámú orosz ajkú kisebbség él. „A kijevi Duma egyhangúlag betiltotta a kisebbségi nyelvek használatát a közigazgatásban és a mindennapokban is.” Mi több, az ukrán nacionalizmus felerősödött a Krím félsziget elvesztése óta, s ez a folyamat napjainkban is folytatódik, az új oktatási törvény, illetve a nyelvi jogok korlátozása más, Ukrajnában élő kisebbségeket is érzékenyen érint, magyarokat, románokat egyaránt.
Georgescu Szabolcs úgy véli, az Ukrajnához, illetve a kelet-ukrajnai konfliktushoz való viszonyulásban az érintett felek, mind Amerika, az Európai Unió és a NATO, de Oroszország is egyaránt tévedtek. „Az igazság mindig középen van”, állítja, az Ukrajnában élők egyszerűen csak jobb életszínvonalat szerettek volna, ám ezt számukra sem a Nyugat-orientáció, sem az orosz, illetve kelet-ázsiai irányultság nem hozta el, emiatt csalódottak, kiábrándultak. A Nyugat úgy próbált demokráciát exportálni az országba, hogy valójában egy óriási keleti piacot, gazdasági lehetőségeket látott Ukrajnában. Másrészt az oroszokat nagyon érzékenyen érintette Ukrajna elvesztése az ott élő orosz kisebbség, illetve geopolitikai érdekeltségei miatt. Moszkva ugyanis nem fogadja el, hogy az orosz–ukrán határ egyben a NATO keleti határát is jelentse, így világhatalomként mindent megtesz azért, hogy ezt megakadályozza.
Georgescu Szabolcs egy orosz mondásra is hivatkozik, amelyre a nyugati vezetők nem figyeltek: „Oroszország soha nem olyan erős, mint amilyennek látszik, de soha nem olyan gyenge, mint amilyennek tűnik.”
Éppen ezért a kelet-európai konfliktus megítélésben Európa „végzetes hibát” követett el, öntelt, a felsőbbrendűség érzetét keltő vezetők tévesen ítélték meg a donbaszi térséget, mint ahogy a NATO agresszív terjeszkedése sem vezetett jóra. Ezt ma már alsóbb szinteken beismerik, ám a csúcsvezetők képtelenek szembenézni hibáikkal. Európa számára Ukrajna kettős geopolitikai problémát jelent – állítja Georgescu Szabolcs. Egyrészt a nyugati vezetők drasztikusan alábecsülték azt a politikai és gazdasági tőkét, amelyet be kell fektetniük ahhoz, hogy az országot szilárd alapokra helyezzék. Másrészt nem vették észre, hogy Oroszország számára Ukrajna „élet vagy halál kérdését jelenti”. Aláhúzza, hogy az ukrajnai lakosság 70 százaléka orosz ajkú, így Moszkva mindig fel fog lépni érdekükben.
A háborús övezetben kizárólagosan az EBESZ-missziót fogadták el a felek, mind az ukránok, mind a lázadók (őket emlegetik orosz szeparatistákként is), az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) civil munkatársai nagyon komoly munkát végeznek, védettséget szinte csak a páncélozott terepjárók jelentenek számukra. Lelkiismeretesen írják jelentéseiket, ám azokat alig veszik figyelembe Európa döntéshozói. „Az EBESZ-megfigyelés nem túl hatékony, de jó, hogy létezik, és munkatársai jelen lehetnek a térségben. A misszió tagjai a helyszínen próbálják megkönnyíteni a párbeszédet a hatóságokkal, a civil társadalommal, az etnikai és vallási csoportokkal és a helyi közösségekkel. A misszió tájékoztatást és jelentést készít a biztonsági helyzetről, beszámol az eseményekről. Működik, de csak intézményként, statisztikai adatok szolgáltatójaként, érzékelhető és tényleges eredményei nagyon korlátozottak, mert fegyveres összetűzések esetén a megfigyelők nem avatkozhatnak be, a szálláshelyükön, esetenként nagyon nehéz körülmények között várják, hogy vége legyen a harcnak és összesíthessék a történteket.” Ráadásul a Minszki Egyezményt Kijev nem tartja be, ellentétben Oroszországgal, Moszkva ugyanis kivonta a nehéztüzérséget a térségből.
Georgescu Szabolcs szerint az ukrán nacionalizmus erősödése nagy veszélyt jelent, annak kapcsán ő maga a volt jugoszláviai térséget látja lelki szemei előtt.
Szerinte a kelet-ukrajnai konfliktust kizárólag diplomáciai úton, minden érintett fél bevonásával lehetne megoldani, egyeztetve az érdekeket. A NATO-nak nem kellene részt vállalnia ebben a folyamatban, józan ésszel kellene mérlegelni, és minden érintett félnek komoly kompromisszumkészséget kellene tanúsítania. Ellenkező esetben egyhamar nem lesz vége a Donyec-medencében érzékelhető állapotnak, a leírhatatlan szenvedésnek és kilátástalanságnak, amelyet tapasztalva „borsózott a háta”.
