Antal Árpád polgármester elsősorban a szervezők munkáját és a belvárosi lakók türelmét köszönte meg, aztán csokorba szedve reagált a már befutott visszajelzésekre. Kezdetnek emlékeztetett arra, hogy az idén kisebb költségvetésből gazdálkodtak, és ez a programon is érződött – emiatt nem hívtak rétegzenészeket a közösségi színpadra –, de a minőségből ebben az évben sem akartak engedni.

Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a Szent György Napok nem fesztivál, ahol jegyeket árulnak és több milliárd eurós bevételeket könyvelnek el, hanem városünnep, ahol az emberek számára ingyenesek a koncertek; az éppen legmenőbb zenekarok fellépését az önkormányzat nem tudja megfizetni, csak a felfutóban vagy kifutóban levőket, arra gondot fordítanak, hogy olyanokat ne hívjanak, akik az előző öt évben már voltak itt.

A legtöbb bírálat a közösségi színpad áthelyezése miatt érte a szervezőket – az elégedetlen románok korábban tüntettek is emiatt –, s bár az ’56-os emlékpark sokaknak tetszett, valóban voltak hiányosságok: egy hűsítő italokat áruló sátorra és néhány padra biztosan szükség lesz, ha jövőben is ott marad; ezt elsősorban az ott fellépőkkel fogják majd megtárgyalni.

A főszínpadot egyesek kisebbnek, mások emberközelibbnek érezték – valójában egy méterrel volt keskenyebb a tavalyinál, ennél nagyobb talán zavaró is lett volna most, hogy lennebb hozták a főtéren. A hely a Welhello- és az Alphaville-koncerteken bizonyult kissé zsúfoltnak, amikor 12–15 ezer ember gyűlt össze. A tűzijáték azért késett negyed órát, mert az Alphaville három ráadást is játszott a leszerződött számokon kívül, ami nem baj, hiszen annak a jele, hogy jól érezték magukat és a közönség is egy hullámhosszon volt velük. Ami a zenei kínálat összességét illeti, olyan programot lehetetlen készíteni, ami mindenkinek elnyerje a tetszését, de minden ízlésnek próbáltak valamit nyújtani.

A helyi produkciók igen nagy tetszést arattak – különösen a Carmina Burana és a sZempöl-koncert –, ezért jövőben nagyobb teret kívánnak nekik biztosítani.

A főszervező Knop Ildikó szerint örvendetes, hogy sok program szervezését átvállalják már a városházától.

A gyermekprogramok közül a bábszínházi előadások és a gyermekváros végig telt házzal működtek, a vidámpark pedig az idén is megosztotta a közönséget: egyesek igénylik, mások ellenzik. Azt több vendég méltányolta, hogy a vásár, a lacikonyhák, a koncertek és a gyermekprogramok helyszíne el volt különítve. A vásár az idén szellősebb volt, ami a szigorúbb rostálás eredménye, a Szent György tér megszabadult a színpaddal járó rendetlenségtől, de másféle gubanc keletkezett, és az utcazenészeket nem igazán lehetett oda rögzíteni, jövőre valami mást kell kitalálni. A Kultúrkert is nagy kérdés lesz, ha a Székely Nemzeti Múzeum felújítása megkezdődik.

A lacikonyhákat illetően a polgármester elmondta: az elmúlt években a helybeliekkel kötöttek társulási szerződést, de az idén versenytárgyalást tartottak, és így a bevételek is jelentősen megnőttek: noha a sepsiszentgyörgyi vendéglátók korábban drágállták a helyárakat, nem voltak magasak, amit az is bizonyít, hogy az idén 376 ezer lej folyt be, míg a tavaly mintegy 180 ezer.

Most több volt az idegenből jött büfés, de az előző években is előfordult, hogy a helybeliek másoknak kiadták a saját területük egy részét, ami az elöljáró szerint nem volt éppen sportszerű az önkormányzattal és a lakossággal szemben sem.

A szemét mennyisége évről évre nagyobb – Czimbalmos-Kozma Csaba városmenedzser szerint az idén 312 köbméter gyűlt össze, a tavalyi 270-hez képest –, de csak éjjel kettő és három között volt zavaró, reggelenként tiszta volt a város, a Tega napi 50–60 fős csapata jó munkát végzett. A városnapok­ra 52 hordozható illemhelyet, 22 nagy és 250 kis kukát helyeztek ki, utóbbiakból 17 eltűnt, ez is megszokott már. A rendezvény költségvetése nagyjából 800 ezer lej, ennek fele közpénz – a város költségvetéséből származik –, a többi vásári bevétel.